© 2004
Minden jog fenntartva! Webdesign:
AsztralFény
|
NE EGYMÁS FEJÉT, HANEM LÁBAIT MOSSÁTOK MEG
(János 13,1-15)
A szellemi vezetés erőteljesen rámutat, hogy a Szentírás olvasása és megértése nyomán, a tudatos szellemi munkát végzőkre milyen kötelezettség hárul, Jézus szavainak tettekké váltásában, vagyis a megvalósításban. Ennek módszerét, nehézségeit és a növekedés örömeit mondják el világos, gyakorlatias, mégis meghitt stílusú tanításban.
Szeretettel köszöntlek benneteket testvéreim!
Íme, láthatjátok, milyen a zavartalan szellemi munka, ami testben élő és a test nélkül élő teremtmények között létesülhet. Elhatároztuk, hogy ma itt együtt megbeszéljük a lábmosás problémáját. Megfigyelhettétek, mint adatott kezetekbe az ige, ennek nyomán felolvasásra került János evangéliumából a lábmosás története. Hallhattátok, hogy imádkozó testvérünk miként foglalta mondanivalójába ezt az igét, s ez most teljessé lesz azáltal, amit erről beszélni akarok veletek.
Az Úr megmosta Péter lábát, amikor egészen tisztává akarta tenni. Az Úr megmosta azoknak a lábát, akiket földi gyermekeihez küldött, hogy azokat földi vándorlásaik útján vezessék, mind közelebb őhozzá.
Mi megmossuk a ti lábatokat, amikor azt akarjuk, hogy a földiektől elszakadva, állandóan a mi mennyei Atyánk akaratát figyelve, az Ő nagy munkájában segítve, fáradozva, munkálkodva, előbbre segítsük az embereket. S most, íme rajtatok a sor, hogy mossátok meg embertársaitoknak lábait, hogy lemaradjon azokról is minden földi szenny, minden sár, ami odatapasztja őket a földhöz. Ha nem is tudjátok úgy megmosni lábaikat, ahogy az Úr megmosta Péter lábait, hogy azontúl már nem tapadt hozzájuk semmi földi szenny, ti mossátok barátaitok és testvéreitek lábait úgy, ahogy az édesanya mossa gyermekei lábát esténként, ágyba fektetésük előtt, tudván-tudva, hogy újból és minden nap újra beszennyezik s ezért azokat naponként meg kell mosni.
Ti se fáradjatok el ebben, soha ne szüneteljen e munkátok, hanem állandóan legyetek segítségére testvéreiteknek, hogy a földi dolgoktól elszakadjanak, mert ennek a nemzedéknek immár nem sokat ad az Úr a földi dolgokból. Azért habzsolnak fel a szemeikkel, füleikkel, minden érzékszervükkel mindent, amit a föld adhat és nyújthat. Azért nyúlnak kinyújtott karokkal, kezekkel és ujjakkal mindenért, amit a föld ad.
De jó lesz azoknak, akik elfordították már szemeiket a föld gyönyörűségeitől, jó lesz azoknak, akik megkísérelték azt, hogy milyen jó tiszta lábakkal lefeküdni, tiszta lábakkal kelni, milyen jó, amikor megszabadulnak a földi sártól és portól.
Jó lesz azoknak is, akik ha nem is szabadultak meg végképpen, de különbséget tudnak tenni, hogy milyen nehéz a járás, ha odatapad a láb a földhöz, és milyen könnyű a járás, ha sártól, portól tiszta a láb, ezt ti ismertessétek meg testvéreitekkel. Legyetek alázatosak és ne a fejét mossátok meg az embereknek, mint ahogy ezt ti emberek mondani szoktátok: jól megmostam a fejét.
Tette ezt az Úr? Ő lehajolt a földig, amelyhez nem volt köze csak az áldozata révén, és lemosta a földi szennyet azok lábáról, akiket fel akart emelni magához.
Ti is hajoljatok le testvéreitek lábaihoz és azokat tegyétek könnyűvé és tisztává. Ne mondjátok egyszer se azt, hogy meddő munka az egész, mert íme tegnap úgy éreztem, hogy tiszta volt és ma újra jön ugyanazokkal a terhekkel megrakottan, amiktől tegnap, úgy látszott, megszabadult. Ne keseredjetek el testvéreim. Ti immár elszegődtetek az Úr örökös szolgálatába, s ha lesz jutalmatok, ha nem, ne törődjetek azzal, ti állandóan Őt szolgáljátok, amennyiben megkeresitek, megvigasztaljátok, megerősítitek, megtartjátok az ő bárányait, akiket az Úr állandóan hív, s akik hol összefutnak az általa mutatott legelőn, hol szerteszélednek más legelőket keresve, mert az embernek éhsége sokféle! És amikor testi éhségét, kívánságait csillapította, sokszor nem tudja, hogy mi az mégis benne, ami táplálék és ital után kiált. Akkor legyetek ti ott és nyújtsátok nekik azt a táplálékot és azt az italt, ami után ők éheznek és szomjúhoznak, de nem tudják, hogy mi után is. Ti nyújtsátok azt nekik, hogy megtanuljanak különbséget tenni testi és lelki éhség, testi és lelki szomjúság között. Hogy amikor a lelkük éhezik és szomjúhozik, ne csatangoljanak el és futkossanak földi örömök után, hanem vegyék el áldozatos kezekből azt a kenyeret, ami megelégíti őket.
Ne unjátok meg belekiáltani a fülükbe, belekiáltani a világba, hogy a Krisztus az, aki hívja őket, mert egy-egy kiáltásra sokan felfigyelnek, sokan visszafordulnak, sokan követnek titeket. Ti ilyenkor boldogok vagytok és azt hiszitek, immár nyert csatátok van és egyszer csak körülnéztek és megint üres körülöttetek minden. Akik tegnap még hallgattak rátok, ma már megint máshol keresgélnek megnyugvás és boldogság után.
De ti akkor se kedvetlenedjetek el, hanem újra és újra szóljatok, mert szátokba adta az Úr az igét. És ne törődjetek azzal, hogy állhatatosan követnek e titeket vagy sem. Ne mondjátok ki soha azt a szót, hogy nem érdemes!
Egyetlenegy igaz szó megmenthet lelkeket, még sok idő multával is, mert az igaz szó él, annak eleven lelke van és ha behatol a fülekbe, elél ott esztendőkig anélkül, hogy tudomást vennének róla, ám egyszer csak érzékennyé lesz a belső világa annak, akinek lelkében ott búvik meg az igaz szó, az ige, amit valaha hallott. S egyszerre csak mozgás támad ott a bensőben és az ige megkezdi munkáját, mert érzi, hogy a talaj termővé válik és kinőhet belőle az ige fája.
Azért ti soha ne higgyétek azt, hogy hiába beszéltetek. Ha igaz beszédet mondtatok, az elvégzi a maga munkáját, amikor eljön az ideje. Tehát ti soha ne lankadjatok.
Figyelmeteket ne kerülje el semmi, ami a közösségen belül történik. A ti szemeitek kísérje el a testvéreket otthonaikba, ismerjétek meg bánatukat, gondjaikat, örömeiket, mindennapjukat, Tudjatok mindenről és érezzétek meg a kellő órát, a kellő pillanatot, mikor kell közbelépni, hogy a fáradt és lankadt tagokat erősítsétek, a széthulló erőket összefogjátok, a homályossá vált látást újra látni segítsétek, a szíveket felgyújtsátok és egymáshoz vezessétek, a meg-meglazuló kötelékeket szorosabbra vonjátok. Ez legyen a ti munkátok!
Mert testvéreim, az út odáig, amíg a szív megnyugszik és megbékél, az érzések elcsitulnak, a szellem megvilágosodik, a vágyak megtisztulnak annyira, hogy csak Istenre vágyakoznak, az út odáig nem könnyű. Éjjel-nappal munkálkodva, sok gyötrelmes és álmatlan éjszakát és órát átvirrasztva jut el szenvedésen és megpróbáltatásokon keresztül az ember odáig. És amikor megvan az a viszonylagos szellemi egyensúly, amellyel immár nem járja oly nehezen a földi pályát, mint sok ezer más ember körülötte, aki sötétségben él, akkor azt hiszi magáról az ember, az ember-gyermek, hogy ő már megfizetett azért az eredményért, amelyet elért. Pedig a fizetés csak ezután következik, mert eredményeit Isten ingyen való kegyelméből érte el. A fizetés ezután jön, amikor a megszerzett értékekkel mást is gazdagít, másnak is szolgál, másnak is ad át belőle. Másokat erősít, másokul törődik, egyszóval, megosztja azokat mindenkivel, aki arra rászorul. Ez tulajdonképpen a fizetés, ez a kamatoztatás, újabb tőkegyűjtés, magvetés, aminek újra lesz aratása.
Tehát testvéreim, így lássátok azt, amit elértetek! Látszólag a ti véres verejtéketek az, a ti munkátok és fáradozásotok, és mégis azt mondom: Isten kegyelme hajtott titeket előre, az segített és az tart meg.
Az őiránta való hálátokat ezentúl úgy róhatjátok le, hogy az Ő akarata szerint fogtok cselekedni. Az Ő akarata pedig az, hogy egy-egy tiszta gyermekével való találkozásnál minden tisztuljon meg. Tehát ti úgy tekintsétek magatokat ezentúl, mint mindazoknak a szolgáját, akiket az Úr a közeletekbe küld. Minél jobban megmosódtok, annál inkább képesek lesztek betölteni azt, mire Ő titeket ma előhív.
Felejtsétek el azt, hogy kik vagytok, felejtsétek el azt, hogy mit akartok még elérni, mert az örökkévaló értékek úgyis jönnek a szolgálattal és gazdagítanak titeket, még ha nem is tudjátok szemmel tartani és számon tartani e folyamatot. Egyéb értékekre pedig nincs szükségetek, mert a szükségesek is mindezekkel egyidejűen jönnek és megadatnak.
Ezért legyetek nyugodtak, ne kapkodjatok, ne legyenek kétségeitek, ha nem láttok eredményeket. Erre felhívom ismételten a figyelmeteket, mert az eredmény megállapítása az Úrtól van, az nem a tiétek. Mert ti csak azt látjátok, ami itt a földi életben nyilvánul meg, de az Úr a láthatatlanban is le tudja mérni az eredményeket.
Isten veletek!
KNS-471002 jelű tanítást közzéteszi:
Kuklis Ferenc
|
|
