© 2004
Minden jog fenntartva!

Webdesign:
AsztralFény

2001. I. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK

Munkálkodás Isten szeretetében * Ne egymás fejét, hanem lábait mossátok meg * Tanít a szellemvilág
Médiumokról és a médiumitásról * Misztikus magyar költészet * Találkozás a szellemvilággal


MISZTIKUS MAGYAR KÖLTÉSZET


     A kereső és kitartó versszeretőket, versolvasókat legfőképp a lényegérzés, lényeglátás, egyetemességérzet, a kimunkált szépség, jóság és igazságérzet segítik szellemileg éretté válni, mert a költő próféták ezt ihletett erővel sugározzák feléjük.
     Írók és költők művei olyan mértékben válnak "szent" írássá, amilyen mértékben és szinten közvetíteni tudják, szavakba tudják foglalni magasabb világok üzeneteit, azt az isteni szépséget, ritmust, harmóniát és a törvénybetöltés igazságait, amelyek értésébe Isten, rajtuk keresztül is vissza akar vezetni minden teremtett lényt az Ő országába.
     Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. (Mt.5,48.) Ezt tanítja hatalmas erővel Jézus Krisztus. Ezeket, a tökéletesség felé vivő út örömeit, harcait, szenvedéseit, ezernyi problémáját mutatják be, szenvedik és élik át s fogalmazzák meg a költők mesteri fokon. S hogy milyen erővel dolgozik ez a megfogalmazási kényszer, nem mesteri szinten is, mutatják a művészileg kevésbé csiszolt alkotások hatalmas száma, s az, hogy szinte minden ember, élete egy-egy szakaszában szeretné nemes, lelkes mélyen átélt élctényeit versben elmondani, a köznapinál nemesebb formában rögzíteni. S majd mindenkinek van egy-egy kedves verse, dala, vagy kedvenc "nótája".
     Azt azonban tudnunk kell, hogy a művészi kifejezés képességét a Gondviselés életek sorozatán keresztül érleli, és csiszolja és így enged mély betekintést nagy és szent szellemi összefüggésekbe.
     Szeretném felhívni a keresők figyelmét, hogy a szellemtan, a misztika tágas és az örökkévalóra mutató törvényeit kik és miként fejezik ki, a magyar költészetben, de tágabb értelemben is, az egyetemes művészetben. Vagyis hogy keressük meg költészetünkben a magasrendűt, majd a misztikusan elvontat, mert ezek: fényt árasztanak a kereső útjára, tanáccsal és erővel telítik, világossá, teszik az isteni törvényrendet, szinte helyettünk fejezik ki a bennünk élő, de általunk még megfogalmazhatatlan dolgokat.
     A kor és történelme, az életkeretek, amelyekben élve meg kell alkotni műveiket, a kor eszméi, amelyek ritkán segítik az igazság szárnyalását, hiszen a költők mindig megelőzik korukat, inkább gátolnak, gáncsolnak, sőt üldözik azt, egy-egy költői életműnél még erőteljesebben mutatják meg a legyőzendő akadályok súlyát, a költőiből a prófétaiba való átlényegülést, tehát a misztikus, okkult, igen széles skálájú szellemi ismeretek tudásából táplálkozó küldötti mivoltukat. Vagy az alkotás pillanatában elért találkozást a múzsával (a szellemtannal foglalkozók szellemi vezetőnek nevezik), amelyet Arany János "isteni percnek" nevez, és figyelmezteti költőtársait, hogy ezt ragadják meg és akkor írjanak, írjanak. (Az ihlet perce.) Egy szellemi úton jött tanítás gondolataiból írnék le itt részleteket, amelyek világossá teszik a költők küzdelmeit küldetésük teljesítésével kapcsolatban.
     "A költők úgy küzdenek, ahogy törvényszerűen küzdenek mindazok a szellemek, akiknek egy magasabb világ üzeneteit kell az emberek számára formába öntenie elmondani. Mégpedig olyan formában, amilyenre leginkább felfigyelnek az emberek. Vívódásaik azt mutatják, hogy aránylik a két sík egymáshoz, amelyről jöttek és ahová jöttek. A nagy lehetőségek hazájából szűk korlátok közé. A rím és ritmus aranyzengésű világából a rossz akusztikájú földi világokba. Az ő világuk a mitológiai Parnassos, ahol a szépség önmagától születő, tovatűnő, újra visszatérő zengéssel telit mindent, és ahol lakóinak minden gondolata a, szellemi hangskála minden színében ragyog és fénnyel, színnel, hanggal és mozgással fejezi ki Isten iránti szeretetét és csodálatát. Ott majd látni fogjátok egyszer azt a csodát, hogy miképpen fejeződik ki a rím és ritmus fénnyel, színnel, hanggal és vonallal.
     A költő ezt mind magával hozza az ő világából. Itt a földi világban, ahol minden tompán és hamisan verődik vissza, keresi a formát és a megnyilatkozás módját. Hihetetlen, micsoda erőfeszítéseket kell tennie, hogy megértesse magát az emberekkel. Nem támaszkodhat másra, csak a saját belső világára, fájdalmas visszaemlékezéseire, amik víziószerűen térnek csak emberi tudatába. Érzi, hogy légüres térbe beszél. De neki el kell mondani a maga mondanivalóját.
     Minden igaz költő, minden korban, a szabadságról énekelt, mert a legjobban szenvedett a megkötöttségektől. Aztán a formakeresés nehézségei gyötrik meg a költőt, ami majdnem abszurdnak hangzik, mert itt a formák világában él és ő maga a saját világában egy szellemi formát tart be, mert a rímnek és ritmusnak egy szellemi formája az, amely szerint megnyilatkozik, mégis, a saját világában, elképzelhetetlen szabadságban, szinte teremtette a ritmus és rímek csodáit. Ezért itt a földön a nagy költőknél sorsa úgy alakul, hogy figyelmük befelé terelődjön a saját világuk felé, ahonnan hozták és amelyikben él a szépség és a tehetség. Ahogy kedvez a földi világ, vagy ők maguk fordulnak feléje, szürkül a mondanivalójuk. Csak aki végigkóstolt minden gyötrelmet, amiket minden szellem végigél itt a földön, aki magasabb világokból jött, vagy magasabb világokba tart, akkor tudja felhozni magából tisztán a szépséget. A költő szabadságdalai mindig a szellem és az egész emberiség felszabadulásáért zengenek, még ha csak egy nemzet gyermekeinek éneklik is el azokat. Az igazi költő dalai mindig Isten üzenetei, hogy milyen legyen az ember. A nagy költők élete majdnem kivétel nélkül tele van rejtett vonatkozásokkal, amiket a világ meg sem lát, és még ha látná sem értené, vagy nem késztetné gondolkodásra. A költőnek végzete, hogy rövid és kötött formában mondja el, amiért küldetett, és azután távozzon megüresedve. Egyetemes szellemű tanításaik sokszor egyetlen kötetben elférnek."


_ _ _

     A szellemtan igazságait megismerni kívánók részére elengedhetetlen feltétel a Szentírás tanításaiban való elmélyedés és a tanítások értelmébe való behatolás. A Biblia szövegeinek többszintű értelme van, hiszen minden kibontakozási szint a meglátások és értés újabb és újabb magaslataira vezetnek. A kifejezés nyelve tehát csak részben elsődleges értelmű, de tudni kell, hogy a tanítások szimbolikájába való behatolással a tanítás továbbfejleszthető, továbbtágítható. Miután a költők is a szimbólumok nyelvén fejezik ki elvont gondolataikat, az olvasónak, a versek szeretőinek meg kell tanulniuk e nyelv értelmezését, hogy mind összetettebben legyenek képesek látni és érteni a kibontakozáshoz szükséges ismeretanyagot. A többszintű értelmezésbe való beleérés izgalmas, felemelő állapot, Az egyetemes látás magaslataira vezet, ahol a leggyötrőbb kérdésekre is megnyugtató válaszok érkeznek.
     "S eljön az idő, amikor rajta kapjuk majd magunkat, hogy legbensőbb, legegyénibb érzéseinket és hangulatainkat a költő szavával mondjuk el azt, amit eddig oly sután és dadogva el se mertünk és ki se tudtunk mondani, vagy csak legbensőnkben, néma imákban próbáltunk megfogalmazni, most egyszerre elevenné és kimondhatóvá vált. Mert a költő azt mondta ki, amit a szíve mélyén megélt, s mi azért szeretjük dalait, mert szavaiban ott ujjong a mi örömünk, ott zokog a mi fájdalmunk, s vele együtt sóvárogjuk, állandó nosztalgiával, a jog, az igazság és emberiesség, valódi istentartalommal telített világát.
     A költőkön keresztül nőnek egyetemessé egyéni, erkölcsi, nemzeti, világnézeti problémáink s érezzük, mint hajt az az űző nyugtalanság bennünket is ki önmagunkból, önmagunk fölé, s szárnyalunk néha félelmetesen, néha nagyszerűen, végtelen magasságok felé, ahol rímek és ritmusok már az örökkévalóság szívverésének a lüktetése."
     Ha rászánjuk magunkat a misztikus magyar költészet megismerésére, ne felejtsük el, hogy a komoly és mély mondanivalónak megkeresése közben különböző gondolati és érzelmi szinten találkozunk majd velük. Különböztessük meg, jó nyomatékkal az ájtatos, a vallásos, az "istenes", a biblikus, a misztikus és az okkult kifejezési módokat. Szívünkre, eszünkre, megkülönböztetni tudásunkra és kedvet serkentő elszánásunkra egyaránt szükségünk lesz, mert alaptulajdonságaink egyensúlya nagy erővel vezethet. be az isteni adományok eme birodalmába, amit költészetnek nevezünk.
     Ha költőink felé fordulunk, tudnunk kell, hogy nem csak nagy költők nagy verseit keressük, hanem találjuk meg a kis költők (de rossz ez a kategorizálás) nagy verseit is. Sőt találhatunk kevesek által ismert, kis példányszámban kiadott kötetekben is nagyszerű verseket, s magam is tudom, hány fiókban szunnyadnak kiváló versek, amelyek talán soha nyilvánosságra nem fognak kerülni.
     De a magyar költészet nagy vonulatának kötetei ott kell hogy legyenek minden gondolkodó és kutató ember polcain.
     A felsorolás bármiféle szándéka nélkül, csupán időrendi szempontok szem előtt tartásával, hívnám fel a figyelmet néhány magyar vers szellemi értékeire. Ezek átélése világossá tenné, hogy miként munkálkodik a Gondviselés egy-egy nép szellemi életének elmélyítésén. Már a nyitány is gyönyörűséges. Első verses nyelvemlékünk a 13. század közepén íródott (1922-ben fedezték fel) Ómagyar Mária-siralom. Szinte mottója lehet egy sokat szenvedett, hatalmas véráldozatokat meghozó nép költészetének. Síró anya térdel fia keresztje alatt és kínlódva mondja:

Egyetlen egy fiacskám!
Síró anyád tekintsed.
Bújából kinyújtsad!
Szemem könnytől árad,
Én keblem bútól fárad,
Te véred hullása
Én keblem alélása.
Világ világa,
Virágnak virága!
Keservesen kinzatol.
Vas szegekkel veretel.

     Igen, "...ott látjuk az anyát, Máriát, kinek szívét hét tőr járja át a kereszt lábánál vonaglani a fájdalomtól, mint az anyák legszentebb és legmagasztosabb szimbólumát, míg a kereszten Jézus egyedül vívja meg haláltusáját." De sokan lesznek, akik ide fogják hozni kínjaikat e kereszt alá. Szinte központi szimbóluma a misztikus magyar költészetnek. Ezért, aki költőinkkel át akarja élni a kereszt alá menekülést, vándorlást, jól teszi, ha meditációi tárgyává teszi a nagyhét eseményeit, hogy értése és átélő képessége elmélyüljön.

     Csak felvillantani lehet a legnagyobbak egy-egy gondolatát s a képbe Balassi Bálint lép be. Az 1570. évet alig hagytuk el. Két verséből idéznék, amelyekben Istenhez fordul. Az egyik az elhagyatott ember segélykiáltása, a másik hatalmas, bűnbánati könyörgés megtisztulásért. (Összes versek 39. és 35. darabjából).

39.: "Segéll meg engemet én édes Istenem!
Reménytelenségemben ne hagyj elsüllyednem,
Ím minden elhagyott, nincsen hova lennem,
Nem tudok mit tennem."

35.: "Bocsásd meg Úristen ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
Könnyebbítsd lelkem terhét.

     Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzának első énekében az égi hatalmak és túlvilági erők láthatatlan munkájáról beszél. Istenhit és magyarság úgy fonódik egybe, hogy a véráldozatra készülő vitézek öntudatosan vállalják azt. A költő Máriától kér erőt, hogy művét meg tudja írni. (I/4-5.)

"Te, ki szűz Anya vagy, és szülted Uradat,
Az ki örökkén volt, s imádod fiadat
Úgy mint Istenedet és nagy monarchádat:
Szentséges királyné! hívom irgalmadat.

Adj pennámnak erőt, úgy írhassak mint volt,
Arról, ki fiad szent nevéjért bátran holt,
Megvetvén világot, kiben sok java volt:
Kiért el szent lelke, ha teste meg is holt.

     Nagyot lépve az időben Bessenyei Györgyöt idézném, aki egy új irodalmi művelődési korszak kiemelkedő tagja. Nyelvi és szellemi, önismereti megújulásra ösztönzi honfitársait. Ő maga önismeretre, a létproblémák tisztázására, a tunya lélek aktivizálására törekszik és mutat példát abban.
Önmagához írt verséből idéznék:

"Ki vagyok? mi vagyok, merrül s mibül jöttem?
Hol voltam? s hogy esett hogy világra lettem?
Érzek, gondolkodom küszködöm fáradok,
S lélek, _melynek útján szüntelenül halok.
De mégis jól érzem küszködő munkáit,
Nem győzvén csudálni kiterjedt csatáit.
Örökös élettel biztatgat létembe,
Ámbár raboskodik fájdalmas testembe.
Így az Ég, föld között szüntelen hányódva
Nyögök s majd nevetek, élvén sóhajtozva.
Csak az Isten maga örökös igazság
Többi mind szenvedés, árnyék s mulandóság.

     Csokonai Vitéz Mihály villanásnyi élete (32 évet élt, mint József Attila) alatt egyetemes sorsproblémákat hordozott és keresett rájuk feleletet. Az ember a poésis első tárgya versében egy elragadatási élményét is megírja, ennek két versszakát idézném:
"A földnek aljáról felemelkedém:
A felleg elnyelt, mennyei képzetim,
Mint az habok felfogtak s úsztam
Gondolatim csuda tengerében.
Merész halandó, lelkesedett iszap!
Így zenge hozzám egy levegői hang.
Szentségtelen létedre nem félsz
Angyali pitvarokat tapodni"?

     18o4-ben megírta hatalmas bölcseleti versét. A Lélek halhatatlansága egyetemes tanítás. A megrendelő feleségének temetésén, vékony ruhájában el is mondta a hosszú-hosszú verset, s aztán kilenc hónap múlva, maga is bizonyítva a lélek halhatatlanságát, visszaröppent igazi hazájába.

     Berzsenyi Dániel megírja a legmélyebben és legszebben fogalmazott verssorokat Isten végtelenségéről:

Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet."

     Ez minden gondolkodó és kutató ember központi problémája.
     Aki ellátogat Niklára, s a kúria csendes kertjében, a vén gesztenyefák alatt megállva egy-egy mélységes versét csendben elmondja, még most is találkozhat szelleme melegével.

     Menjünk tovább, hiszen Vörösmarty Mihály Börzsönyben, a hegyháti dombtető öreg hársfája alatt ül és a távolba nézve gondolkodik az emberi élet nagy kérdésein. Érleli egyetemes, bölcsességeket majdan kimondó gondolatait. 1825-öt írunk. Kétszer hét év telik el, s érett gondolatait beírja a Guttenberg albumba:

"Majd ha kifárad az éj s hazug álmok padjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem ál tudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javul;
Majd, ha világosság terjed ki keletre nvugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt;
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dübörögve: "igazság!"
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ."

     Tompa Mihály Lidérc című versének előhangja a szellemtani elvek és törvények tökéletes ismeretét szedte rímekbe.(E cikket követően közöljük.)

     Arany János számára a rejtett és misztikus átélések birodalma ismert és belakott vidék volt. Évszázadokat fogott át egy mozdulattal. Hatalmas térségeket látott át és írta népünk előtörténetének halhatatlan verseit. Kora szellemtani eszméit ismerte, átlátott más dimenziókba. A Képmutogató című versében, korának a szellemvilággal való kapcsolat-felvételi szokásáról ír.

"Asztal-írás ötvenhatban
Kisded asztal egyik lába
Író eszközt rejt magába:
A körül sereglenek,
Azzal írnak másvilági
Láthatatlan szellemek."

     Dante költeménye, Dante-élménye misztikus, mélységes megrendülés:
"E mélység felett az értelem mér-ónja,
Mint könnyű pehely szál, fönnakad, föllebben,
De a lélek érzi, hogy az örvény vonja,
S a gondolat elvesz csodás sejtelemben."

Aztán átlépünk a Petőfivel ápolt mély barátsága, egy különös, misztikus élményének helyszínére:
"Gyakran, ha az ég behunyta már szemét,
;Gyakran érzem lobogni szellemét.

Szobámba leng az a nyílt ablakon,
Meg-megsimítja forró homlokom.

Hallom suhogni könnyű lépteit
És önfeledve ajkam szól: te itt?...

S döbbenve ismerek fel rajzomon
Egy-egy vonást, mit szellemujja von."
(Emlények)

     Petőfi Sándor a legrövidebb költői élet alatt (1823-1849) a mindenség ezernyi titkát tárja fel nekünk. Halhatatlan a lélek... című verse előző életekre való rálátás.

"Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami."

     A Toldi olvasása után "Arany Jánoshoz" című versében így vall a költői hivatásról (részletek):
"Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyújtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztül
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.

S ez az igazi költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! -

     Sors, nyiss nekem tért... című verse a tökéletes hivatásbetöltés himnusza.
"Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.

Láng van szívemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!

     Le kell zárnunk egyelőre a témánk bizonyító versanyagának folytatását. Ezek nagy része így is csak részlet vagy verstöredék volt. A hatalmas anyag, az említésre nem került költők és verseik a szellemi élmények és értékek aranybányája. Adytól József Attiláig még egy ismertetést közölni fogunk, s igyekszünk leközölni minden számban néhány egyetemes értékű verset, verscímek jegyzékét. A címjegyzékek bővítésében az olvasók részvétele is fontos lenne.
      Az Ómagyar Mária-siralom drámai soraival indítottuk az áttekintést és Petőfivel a Golgotához érkeztünk vissza. A kör teljessé lett.

_ _ _

     Ha költőkről beszélünk, nem feledkezhetünk meg Dávid királyról, aki zsoltárok hosszú sorát hagyta reánk és szenvedéseit, gyengeségeit, de nagy Isten élményeit és könyörgéseit is remekművekben írta meg. Dávidról mint kiváló hárfajátékosról is ír a Biblia. Ő minden igaz költő példaképe.
     Dávid hárfája ott van elrejtve minden szívben. Vagy porlepetten hallgat, vagy érzékenyen felhangolva várja gyengéd kezek érintését. Szerkezetében benne vannak a hit - az erő - a szabadság - a szeretet - az igazság - a bölcsesség és a béke melódiái. Összhangzatosan ott csendülnek meg, ahol a tisztaság csap bele a húrokba.

Hegyháti Lőrinc