2003. III. negyedév
TARTALOMJEGYZÉK
A hit a lélek lámpása a földi élet homályos útjain
Tanít a szellemvilág * Gárdonyi Géza versei * Reményik Sándor versei
A jövendő felé * Találkozás a szellemvilággal
A szemlélődésből fakadó elragadtatottság strófái * Az angyalokról
Ima a hazáért nehéz időben * Parapszichoógia tartalomjegzék

     Ha beszélgetéseink, vagy olvasásunk során elénk kerül, felbukkan az angyal szó, azonnal igyekszünk valamilyen gondolati képet alkotni róla; mert olvasmányainkra alapozott elgondolásunk szerint az angyal szó - mint fogalom - valami személyhez kötött láthatatlan szellemi valóságot jelent. Bár angyalt - láthatatlan szellemlényt - a hétköznapi átlagember még sohasem észlelt, mégis van valamilyen elképzelése a szó hallatán. Elsősorban valami jó, tiszta, nemes, segítő szándékú, védő, jóindulatú, jóakaratú, szerető, igazságot ismerő és megvalósító lényre gondol, akit a festőművészek pufók, rózsásarcú, göndör fürtű, szárnyakkal rendelkező gyermeki lénynek, vagy hófehér köntösű, szép arcú, szárnyas, meghatározhatatlan nemű ifjakként ábrázolnak.
     Ilyen képzelt alakokat láthatunk a magyar címerábrázolásokon, a címerpajzs két oldalán álló, azt mintegy oltalmazó angyalok képében. Ebben az esetben a gazdag képzeletvilágú művész is csupán a saját elképzelését jelenítette meg formában és színekben. Így alakulhattak ki, évszázadok során a piktúrában és a szobrászatban is az ismert angyalábrázolások.

     A szárnyas kisgyermekként megfestett - úgynevezett "angyalkák" képében nyilván az ártatlanságot, tisztaságot, romlatlanságot, természetes szépséget kívánták megjeleníteni az alkotóik. Bár ez az ábrázolási forma gyermekesen naiv, és nem illik az emelkedett szellemiségü lényekhez.
     A felnőtt emberhez hasonlító angyalábrázolások inkább valamilyen lelki tulajdonságot próbáltak kifejezni, mint például valakit oltalmazó, védő, figyelmeztető; vagy a rossz, bukott angyalokat, sötét, kegyetlen, bosszúálló, sátáni arckifejezésű démonként ábrázolták.
     Természetesen szellemlényt anyagias, csak földi értékeket számbavevő ember számára ábrázolni, csupán valamiféle általa is ismert és értékelt alakkal, eszközzel lehet.
     A Mindenható e földi világgal kapcsolatos terveinek végrehajtásához szükséges volt olyan szolgálattevő szellemi rendre, akik minden elgondolását, elhatározását, parancsát azonnal, hibátlanul teljesítették.
     Tulajdonképpen összeköttetést létesítettek Isten és az emberek között. Elgondolásának megfelelően megteremtette tehát a Mindenható az angyalokat.
     A katolikus dogmatika nem úgy tekinti az angyalokat, mint a szellemvilágnak külön feladattal megbízott rendjét, netán részlegét, hanem - a görög angelos szó jelentésének megfelelően - hírnököt, küldöttet, tehát valamilyen isteni megbízást teljesítőt.
     Angyalok mint szellemi valóságok vannak, léteznek, hiszen mind az Ó-, mind az Újszövetség állandóan hivatkozik rájuk és közli a különféle megbízatásaikat. Megbízójuk: a Mindenható Isten.
     Az Ószövetségben, főleg Mózes könyveiben, de másutt is a Mindenható fontos elhatározásait mindig az Úr angyala közvetíti Izrael népe számára.
Az Újszövetségben az evangélisták szerepeltetik írásaikban az angyalokat, mint az isteni közlés közvetítőit. Pál apostolnál pedig az angyalok rendjére vonatkozó tudnivalókkal is találkozunk.
VJános apostol Jelenések könyvében majd minden közlést az angyalok juttatnak el Jánoshoz, annak elragadtatott állapotában, jelezve azt, hogy a föld jövőjére vonatkozó isteni közlések rendkívül fontosak.
     Az angyalok megbízatása természetesen szellemi eredetű és fontosságban, jelentőségben messze meghaladják az emberi elgondolások határait. Ez természetes is, hiszen a szellemi ranglétrán az angyalokat a tiszta szellemek közé sorolják.
Pál apostol szerint az angyalok: "Avagy nem szolgáló lelkek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (Pál Zsid. I.14.) Amikor az angyalokról beszélünk, egy szent hierarchikus szellemi rendre gondolunk. Ezeknek a rendeknek az összességét: mennyei erőknek is nevezik. Schütz Antal 1937-ben kiadott Dogmatika - című munkájában így ír az angyali rendekről:
     Az angyali seregek jól rendezett birodalmat alkotnak, amennyiben karokba sorakoznak, melyek alá és fölérendeltség viszonyában vannak. A középkori hittudósok nagy egyértelműséggel az angyaloknak kilenc karát sorolják föl, melyek három rendbe, hierarchiába vannak osztva a következőképpen:

Rangosztály	Kar	Megnevezés	Működés
I.	1.	Angyalok	Végrehajtók (via purgatíva)
	2.	Arkangyalok	Őrzőangyalok
	3.	Fejedelemségek
II.	4.	Erősségek	Alkotók, felvilágosítók
	5.	Hatalmasságok	(illuminatíva)
	6.	Uralmak
III.	7.	Trónok	Isten-szemlélet (unitíva)
	8.	Kerubok	Világkormányzás
	9.	Szeráfok

     Hierarchiai szerepük Ps. Dionysius szerint abban áll, hogy papi szentelő tevékenységükkel a felsőbbek az alsóbbakat és ezek között ismét a legalsó az embereket megtisztítás, fölvilágosítás útján Istennel egyesítik (via purgativa, - illuminativa, - unitiva).
     A skolasztikusok általában úgy gondolják, hogy a legfelső hierarchia Isten szemléletébe van merülve, a középső megalkot, és a legalsó végrehajt a világkormányzásra vonatkozó bizonyos terveket.
     A szentatyák általában és rendesen hét angyali kart számlálnak. (Szt. Pál alapján öt, hozzá angyalok és arkangyalok); kilencet a latin egyházban először Ambrosius, a keletiben Cyrillus Hieros említ; de csak Ps. Dionysiusnak és Nagy Szt. Gergelynek tekintélye (nekik a középkoriak általában az angyalokra vonatkozólag külön magán kinyilatkoztatást tulajdonítottak) terjesztette el.
     A Szentírás más karokat is felsorol; Aranyszájú Szt. János szerint is: "bizonyára vannak még más karok is"; s ezt látszik jelezni Szt. Pál is: "A föltámadott Krisztusnak helye mennyekben van: minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom és minden név fölött, melyet említenek nemcsak ezen a világon, hanem a jövendőben is."
     Tehát nem biztos, hogy csak kilenc angyali kar van. Sokkal nagyobb valószínűsége van annak a tanításnak, hogy az angyalok három hierarchiát, vagyis három szent rangosztályt alkotnak. Lehet ugyanis, hogy erre utal Szt. Pál, amikor azt mondja, hogy a harmadik égbe ragadtatott, és ezt javallja a látható világ hármas nagy tagoltságának analógiája is: ásvány-, növény-, állatország
     A teremtés jelentős alaptörvénye: az egység, mely a változatosságban mutatja meg erejét, érzékeny csorbát szenvedne, ha éppen a legkiválóbb teremtményekkel szemben volna felfüggesztve. Egyetlen angyalfaj létezése monotóniát, sőt bizonyos mechanizmust vinne bele éppen abba a világba, mely magasabb szellemiségénél fogva a mechanizáltságnak és egyhangúságnak teljes ellentéte

     Miután az ókeresztény angelologiára nagy hatással volt Pszeudo Dionüsziosz Areopagitész műve: "A mennyei hierarchiáról" és az abban közölt az angyalvilág kilenc karba, ezeknek pedig három rendbe sorolására vonatkozó felosztás, (melyet az Ő eredeti elgondolásának tartanak) ezért angyali lényegükre, illetve tulajdonságaikra vonatkozó ismereteket az eredeti műből szószerint közlök. Megjegyezni kívánom, hogy magasrendű szellemiségek transcendens tulajdonságait emberek, emberi nyelven legfeljebb csak közelíteni képesek. Ám ezek az ihletett próbálkozások is gyarapíthatják az angyalok túlvilági természetére vonatkozó ismereteinket.

     Azt, hogy hány rendje van a mennyfeletti lényegeknek, milyen tulajdonságaik vannak, hogyan nyerik el hierarchiáik a tökéletesítő beavatást - úgy gondolom - csak isteni őselvük tudja pontosan. Továbbá ők maguk is ismerik saját erejüket, megvilágosításukat és szent, világfeletti, harmonikus rendjüket. A mi számunkra viszont lehetetlen megismerni a mennyfeletti szellemek titkait és legszentebb tökéletességeiket, hacsak valamiképpen szavakba nem foglalja valaki mindazt, amibe az ősistenség titokzatosan beavatott bennünket maguknak az angyaloknak a közvetítésével, akik egyébként jól ismerik a maguk sajátosságait.
     A kinyilatkoztatás az összes mennyei lényegeket kilenc kinyilatkoztató néven említi. A mi isteni tanítónk pedig három - hármas csoportba osztja őket.
     Úgy mondja, hogy az első az, amely mindig Isten színe előtt áll és - amint a hagyomány tanítja - szakadatlanul, a többieket megelőzve, közvetlenül egyesül Vele. Mert a szent igék kinyilatkoztató hagyománya szerint a legszentebb trónusok, a sokszemű és sokszárnyú seregek, melyeket héberül keruboknak és szeráfoknak hívnak, közvetlenül Isten körül helyezkednek el, s közelebb állnak hozzá, mint bárki más. Ezt a hármas rendet mesterünk egyetlen, rangban egyenlő és valóban első hierarchiaként jellemezte. Egyetlen más hierarchia sem hasonlít jobban Istenhez és egyik sem kapja közvetlenebbül az Ősistenség elsődleges eredeti megvilágításait.
     A második hármas az, amelyik a hatalmasságokból, uralmakból és erőkből áll. A harmadik pedig a mennyei hierarchiák utolsó tagjait, az angyalok, arkangyalok és fejedelemségek rendjét foglalja magába.
     A szent hierarchiáknak ezt a rendjét elfogadva azt álltjuk, hogy mennyei szellemek valamennyi neve kinyilatkoztatást tartalmaz önmaguk istenképi tulajdonságairól. A szeráfok szent neve gyújtókat, vagy hevítőket jelent a héber nyelv szerint, a keruboké viszont a tudás teljességét vagy a bölcsesség kiáradását. A mennyei hierarchiák első rendjét tehát méltán alkotja a legmagasabb lényegek szent szolgálata; ennek rangjai mindegyikénél magasabb, mert közvetlenül Isten körül foglal helyet, s így az elsődleges isteni jelenések és beavatások - a közelség miatt - hozzá eredetibb módon jutnak. Ezeket a szellemeket tehát hevítőknek, trónusoknak és bölcsesség kiáradásoknak hívják; Istenképi jellegüket kinyilatkoztató elnevezéssel.
     Most pedig át kell térnünk a mennyei szellemek középső rendjére, és - amennyire tehetjük - világfeletti szemmel kell szemlélnünk az uralmak, az isteni erők és hatalmak valóban nagyszerű látványát. Mert minden név, amit a nálunk kiválóbb lényeknek tulajdoniunk, istenképűségük, lstent utánzó tulajdonságait nyilatkoztatja ki.
     A szent uralma beszédes neve egy bizonyos leküzdhetetlen és a földi dolgokhoz való minden lesüllyedéstől mentes feltörekvést érzékeltet. Ez az uralom semmiképp nem hajlik semmiféle zsarnoki torzulásra, és szabad lényekhez illőn hajthatatlan uralkodóként fölötte áll mindennek, ami megalázó szolgaságot teremt. Nem enged semmiféle lankadásnak és mentes minden torzulástól; szüntelenül az igazi uralom, és minden uralkodás ősforrása felé törekszik, és az Ő tökéletes hasonlóságára igyekszik képessége szerint átalakulni, és jóságosan átformálni azt is, aki a rangsorban utána következik. És nem fordul semmi látszólagos dolog felé, hanem teljességgel az igazi Lét felé, s lehetősége szerint részesedik az uralom ősforrását jelentő örök istenképiségben.
     A szent erők neve, férfias és hajthatatlan bátorságot jelent minden istenképi tevékenységünkben. Ez nem enged meg semmi gyengeséget az isteni megvilágosítások befogadásában, hanem hatékonyan vezeti őket Isten utánzására, és semmiféle férfiatlan puhaságból nem hagy fel istenképi mozgásával, hanem rendületlenül a lényegfeletti, erőt alkotó erőre tekint, és - amennyire teheti ennek erőt sugárzó képmásává válik. Feléfordul hatalommal, mint az erő ősforrása felé; az alacsonyabb rendek felé pedig istenszerűen és erő-ajándékozóként ki is lép magából.
     A szent hatalmak neve, akik különben az isteni uralmakkal és erőkkel állnak egy szinten, egy isteni adományok jólrendezett, harmonikus, keveredés nélküli befogadásának képességét jelenti, és világfeletti, szellemi hatalmuk rendezett szilárdságát, mely a hatalomból fakadó erőket nem fecsérli zsarnoki önkénnyel alacsonyabbrendü javakra, hanem szép rendben tör előre leküzdhetetlenül az isteni valóság felé, és ide emeli jóságosan a nála kisebbrangú szellemeket is.
     Hátra van még, hogy szentül szemléljük azt a rendet, mely az angyali hierarchiák közt az utolsó, és az istenképi fejedelemségekből, arkangyalokból és angyalokból áll. Először is azt kell elmondanom, hogy milyen kinyilatkoztatást tartalmaznak a nekik adott szent nevek. Mert a mennyei fejedelemségek neve istenképi, fejedelmi és vezéri méltóságukat jelenti, melyet a fejedelmi hatalomhoz tökéletesen illő szent rendben gyakorolnak, továbbá a Fejedelmek Fejedelméhez való teljes odafordulásukat és azt, hogy a többieket is fejedelmi módon vezetik. Végül azt is jelenti, hogy mennyire tudják, magukra öltik a fejedelemség ős elvének képét, és a fejedelmi hatalmak harmonikus rendje által kinyilatkoztatják a lényegfeletti rendező elvet.
     A szent arkangyalok egyenrangúak a mennyei fejedelemségekkel, ugyanis ezek ketten és az angyalokkal együtt egyetlen hierarchiát és rendet alkotnak. De mivel nincs olyan hierarchia, mely ne állna első, középső és utolsó erőkből, az arkangyalok szent rendje a hierarchiában elfoglalt közbülső helyzete folytán egyaránt részesedik a két szélsőségben: egyszerre vannak közös tulajdonságai a szentséges fejedelemségek és a szent angyalok rendjével is. Az egyikkel azért, mert fejedelmi módon fordul a lényegfeletti ősforrás felé, s amennyire képes utánozza, és az angyalokat az ő harmonikus, rendezett láthatatlan vezetése szerint egyesit. A másikkal pedig azért, mert ő is a tolmácsok rendjébe tartozik, mivel az ősisteni megvilágosításokat az első erők közvetítésével hierarchikusan befogadja, s jóságosan meghirdeti őket az angyaloknak, s az angyalok közvetítésével a mi tudomásunkra hozza, mégpedig az isteni megvilágosításokban részesülők mindegyikének alkalmassága szerint.
     Az angyalok kiteljesítik és lezárják a mennyei szellemek valamennyi rendjét, mert a mennyei lények közül legkisebb mértékben birtokolják az angyali mivoltot és közelebb állnak hozzánk. Az angyal (küldött) név jobban illik rájuk, mint a magasabb szellemekre, mert hierarchiájuk nyilvánvalóbb működésben is áll és jobban érintkezik a mi világunkkal. Azt kell tehát gondolnunk, hogy az úgynevezett legfelsőbb rend, minthogy elsődlegesen közeledik a Titokhoz, titokzatosan beavatja másodikat; a második pedig, mely a szent uralmakból, erőkből és hatalmakból. áll, a fejedelemségek, arkangyalok és angyalok hierarchiáját vezeti, működése az elsőnél nyilvánvaló, de az utána következnél titokzatosabb, végül a fejedelemségek, arkangyalok és angyalok kinyilatkoztató rendje tagjainak kölcsönös közvetítése által az emberi hierarchiákat irányítja, hogy fokozatos rend szerint valósuljon meg az Istenhez való felemelkedés, a megtérés, a közösség és az Istennel való egyesülés, s ugyanígy az Istenből való kisugárzást is, mely jóságosan megadatik minden hierarchiának és meglátogatja őket, hogy a legszentebb harmóniában közösségre lépjen velük."

     Isten tiszta magasrendű szellemlényeknek teremtette az angyalokat, mégis - hogy rendíthetetlenségükről megbizonyosodjon - próbának vetette alá őket. Aki a próbában helyt állt, az Isten boldogító színe-látásában részesülhetett, és részt vehetett és vesz a világ kormányzásának rá kirótt feladatában. Ezeknek a boldog angyaloknak a közösségét Mennyei Jeruzsálemként említik és ünneplik a velük lelki kapcsolatot tartó emberek.
     Néhány mozzanat az angyalok világkormányzati tevékenységéből: tudtul adják az embereknek Isten akaratát. A legtöbb szentírási hely, mely egyébként az angyalok létezését is bizonyítja, erről szól.
"Áldjátok az Urat angyalai ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!" (103. Zsolt. 20.)
     Isten akaratát, mind az üdvözítőt, mind a büntetőt végrehajtják.
     Isten elé terjesztik a hitben hű emberek imádságait. Az ítéletadásban segítségére vannak az Üdvözítőnek. Gondjukat viselik az embereknek.
     "Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben."(93. Zsolt. 11-12.)
     A zsoltárban közöltek rendkívül fontos és minden embert érintő feladata a jó angyaloknak: az tudniillik, hogy minden embernek van őrzőangyala (a szellemtanban használt kifejezés szerint: szellemi vezetője, védő szelleme), aki egész életén keresztül mellette van, segíti, védi, őrzi, figyelmezteti, és akivel igyekeznie kell minél szorosabb lelki-szellemi kapcsolatot létesítenie abból a célból, hogy minél tisztábban átvehesse jótevőjének üzeneteit, előrevivő sugallatait.
     Nemcsak az egyes embernek van őrzőangyala, szellemi vezetője, irányítója, hanem a megigazulás útján járó kisebb-nagyobb csoportoknak, gyülekezeteknek, közösségeknek, sőt népeknek, nemzeteknek, országoknak is. Ezeknek őrszellemei még több felelősséggel tartoznak isteni megbízójuknak, mert a rájuk bízott szellemeken felül irányítaniuk kell egy-egy országnak ásvány-, növény-, és állatvilágát is. Szerepük és feladataik nagysága alapján már a géniusz név illeti meg őket.      Az őrzőangyal, szellemi vezető szerepét jól összefoglalja ez a rövid fohász:
     "Istennek angyala, lelkemnek őrzője, engem rádbizottat mennyei áhítattal világosíts, őrizz, igazgass és kormányozz."

     Az angyalok szerepe a Szentírásban rendkívül fontos, hiszen láthatjuk, hogy az Ószövetségben, főleg Mózes könyveiben a Mindenható fontos elhatározásait, parancsait mindig az Úr angyala közvetíti Izrael számára.

     Az Újszövetségben az evangélisták és Pál apostol foglalkoznak az angyalokkal, mint az isteni közlés közvetítőivel.
     János apostol Jelenések könyvében majd minden közlést az angyalok juttatnak Jánoshoz, annak elragadtatott állapotában, jelezve a megnyilatkozások rendkívüli fontosságát, hiszen az utolsó idők ítéleteit és az új Föld megjelenését hirdetik ezek a közlések.
     Amikor Isten angyalait próbának vetette alá, nem mindegyikük felelt meg a próbatétel kívánalmainak. A próbában elbukott angyalok minden rangosztályból és karból valók voltak. Nagy képességű vezérüket Sátánnak nevezték a látható világban, aki valószínűleg a legmagasabb rangosztályú és karú angyalok közül vált ki és gőgös kevélysége révén lett bukott angyallá. Ez a bizonyos bukás nem egyszerre és egy alkalommal történő esemény lehetett, hanem hosszantartó processzus eredményeként jött létre.
     Damascenus szerint: "Ami az emberre nézve a halál, az volt az angyalokra nézve a bukás."
     Amit a katolikus dogmatika angyalok bukásának nevez, azt a szellemtan szellembukásnak értékeli. A bukottak akarata Bonaventura szerint: "Senkinek sem szolgálni, mindenkin csak uralkodni."

     A bukott angyalok óriási erőállagokkal rendelkeztek, és azt hitték, hogy olyan világot képesek létbe hívni, ami az ő elgondolásaikat tükrözi. Elbizakodottságukban és kevélységükben hasonlóvá akartak válni a Teremő Istenhez.
     Aquinói Szt.Tamás szerint, amikor a Mindenható észlelte, hogy bizonyos angyalai szembefordulnak vele, megvonta tőlük kegyelmét. Megszűnt tehát az Atyával összefüggő szeretet-kapocs, és a bukott angyalok szembefordultak Istennel, és szerették volna hatalmukat kiterjeszteni az egész Földre. Itt még van alkalmuk romlott természetük kiélésére, mert sok az Istent és embert gyűlölő alantas természetü ördögi lélek, akik az ellentét munkatársainak mondhatók.
     Lássuk végül is, miként vélekedik a szellemtan az angyalokról, természetükről, hivatásukról, szellemiségükről.
     A szellemtan ismeri, tiszteli és elfogadja az angyalok világát, tudva, hogy ez a láthatatlan világ, hierarchiára épülő szellemi rend. Az angyalok méltóságok, tartózkodási helyük: a mennyek országa.
     A szellemtan művelőinek tudomása van a bukott angyalok világáról is, hiszen ez együtt történt a nagy jelentőségű szellembukással. Miután a szellemvilág felépítettsége is hierarchikus rendszerű, ezért az angyali hierarchiák ismertek a szellemtan művelői között. Ismert az is, hogy az angyalok világának három rangosztálya és kilenc kara a trónállóktól a szolgáló angyalokig, mind valamennyien magasrendű szellemiségek.
     A francia Allan Kardec, a szellemtan alapelveinek ismert rendszerezője: "Szellemek könyve"című munkájában felállít egy szellemi ranglétrát, melyben három főrendbe és tíz osztályba sorolja a szellemvilágot.

A három főrend: