(Nem csak tömeg, mely Madách - Luciferrel szólva "minden rendszer malmán húzni fog").
     Bizonyára szükségeltetik hozzá egészséges nemzettudat (nemzeti öntudat, de nem "cifrálkodó" magyarság! Amitől Reményik Sándor int bennünket), más népek hasonló érzésének elismerésével és az önsajnálat mellőzése; cselekvő hazafiság, hiszen a hazafiság tett: "naggyá csak fiaid szent akaratja tehet" - mondja Vörösmarty a hazáról. (Magyarország címere); valamint alkotmányos védelem, azaz jogok,

"Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg Isten teremtményén, s ki rásüti: Isten kezét el nem kerülheti."

     A nemzet értelmezhető történelmi, eszmetörténeti és spirituális fogalomként is. Mindegyikőjük rendkívül összetett, teljességüknek nem vagyok birtokában. Történelmi tanulmányainkból felvillannak a reformkori küzdelmek, melyek során ifjú, haladó politikusok és költők azért küzdöttek, hogy "az alkotmány sáncai közé" vegyék be a "nemteleneket" is, vagyis nemzeten ne csak a nemességet értsék, hanem a politikai jogokkal felruházott népet is. Petőfi, egyik "lángoszlopunk" "az emberiség /Nagy szent nevében,.../ S a hon nevében egyszersmind, mely /Eldől, ha nem nyer új védoszlopot /" követel jogot a népnek. Széchenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és mások más-más elképzelés alapján ugyan, de erkölcsi parancsnak engedelmeskedve kívánták a társadalmi felemelkedést szolgálni. A népnek mindig megvolt a természetes jogérzéke. (Veres Péter). Pontosan tudta, mit kap hazájától, mit ad ő, s mi járna neki. A kuruc öntudat, még korábban a "vitézlő oskola" végvári katonáinak érdemei, az ország lakosságának helytállása hadak járása idején is - a modern polgári nemzet kialakulása felé mutatott. A nemzethez tartozásnak erős érzelmi töltése van. A XX. században az anyaországtól elszakadt nemzetrészek magyarsága és a szórvány-magyarság Európa és világszerte sokkal mélyebben éli meg magyarságát, mint mi, "az akolmelegben." Ők jobban érzik a súlyát az anyanyelv, a nemzeti hagyományok (beleértve az anyagi és szellemi kultúrát) ápolásának fontosságát.

     A nyelv óriási kohéziós erő. Ábrányi Emil himnikus hangon szól anyanyelvünkről:

"Hatalmas szép nyelv, magyarnak nyelve! Maradj örökké nagy és virágzó! Kísérjen áldás, amíg világ áll! S legyen megáldott az is, ki téged Ajkára vesz majd: elsőt rebegve. Végsőt sóhajtva! "" (Magyar nyelv)

     Nekünk költőink szóltak a próféták szavával. Igaz hazaszeretetük folytán olykor keményen bíráltak: népi és úri tunyaságot egyaránt, s a hatalmaskodást a szegények felett. Minden korok magyarjai okulhattak nemzeti értékeink felmutatásából, s nemzeti hibáinkból, ha volt fülük a hallásra, "s nagyjaink hiába rühellték" olykor "A prófétaságot" (Babits: Jónás könyve). Mindig újra és újra meg kellett válaszolniuk a kérdést: "Mit ér az ember, ha magyar?" (Ady: Az ős Kaján) Mi a célravezető magatartás: az öntudatos, már-már fékeveszett lázadás (Sütő András: Kain és Ábel) vagy a magunk sorsunknak megadása. A szelídség nem vezet-e önfeladáshoz? Éberek-e "a virrasztók" a kakasszóra várva, mert ha nem "Boldog Isten, mozdulhat a tetszhalott." (Vajda János: Virrasztók)
     A XX. sz.-ban nagy traumák érték nemzetünket: Háborúk és forradalmak, békediktátumok. A spirituális tanítás szerint ezekből tanulni fog a nemzet és a megélt tragédiák után előrehalad eszmei úton. Mindennapi emberi logikával ez nehezen értelmezhető, hiszen érzelmi sérüléseink erősen közrejátszanak. Talán az a kép segíthet bennünket, hogy a legsötétebb éj nyomán hasad meg az ég kárpitja, s dereng fel a hajnal. Egyéni sorsunkat pedig József Attilával így summázhatjuk: "éltem - és ebbe más is belehalt már". (Kész a leltár. 1936. nov.-dec.)
     Az össznépi aurát az egyes emberek aurája adja, az öntisztítással. A népi aurát is tisztítjuk, a néplelket is nemesebbé tesszük (felkészítjük a nemzeti megbékélés felé vezető útra), megkönnyítvén ezzel a nemzeti géniusz számára a segítségadást. Mikor tanárnőnk a romantika irodalmával ismertetett meg bennünket, "szent borzalom" fogott el a nemzeti géniusz nevének hallottakor, olvastakor. Tisztelet tanárnőnknek, aki úgy tanította nekünk a XIX. sz. irodalmát, hogy messze volt tőle a leegyszerűsítő, sematikus irodalomszemlélet "kísértete". Méltó folytatásként másik tanárunk lelkes útmutatásával értettük meg Ady és József Attila (és más költőink) szellemiségét. Magyarságot, egyszersmind egyetemességet sugároztak ezek a "lámpás szép fejek".

     Szellemi útravalóul kaptuk Reviczky Gyula gyönyörű sorait:

Arany Jánosnak Válaszul "Kozmopolita költészet" című versére "Áldom én is azt a bölcsőt, "Mely magyarrá ringatott". Áldom én is azt a sorsot, Mely szívembe dalt adott. A dicső szellem világát Áldom mindenekfelett, S dallom, ami bennem eszme, Dallom, amit érezek. Szép az ének, szent az ének, Drága kincs, ha nemzeti. De a legszebb dal örökké Általános, emberi. Az igazság egy lehet csak Valamennyi nyelveken. Nagy leszen, ha lelke is nagy, Ki művész első helyen. Kék egével ősz Homérosz Valamennyi nemzeté. Búskomorság, mélaság is Egy van csak: a Hamleté. Bolond Istók mindenütt volt, Ahol ember szenvedett. Nagy művész, ki emberek közt. Feledi a nemzetet. .... A tiéd is mindenütt süt. Nagy vagy a nagyok között! Nemzet ily naggyá sosem tesz, Csak az eszme, mely örök. Két világ csodája, fénye Halhatatlan éneked, Most magyar, létezni fogsz, ha Nemzeted csak létezett!"

Gulyás Magdolna    

    Fenti dolgozat - az egyik önmunkálkodó csoport soros témájának tanulmányértékű kidolgozása, - amely továbbvezet a misztikus magyar költészet (és irodalom) felismerésében és megismerésében. Értékrendje egyetemes és lényeglátó, ezért nagy figyelmet kíván és utángondolásra ösztönöz.

(H.L.)