|
MUNKÁLKODÁS ISTEN SZERETETÉBEN
Az isteni szeretet nagysága és milyensége felfoghatatlan azok előtt, akiknek még a Földre kell jönniük. Számukra még nem érkezett el az a pont, melynél megvilágosodik és visszatükröződik a lélekben Isten nagysága és hatalma. Ez a szeretet Jézus Krisztuson át sugárzik le ránk. Istenbe, az Örök Titokba teremtmény belelátni nem képes, mert semmi értelem fel nem fogja. Minden Benne van, Ő küldte Urunkat, hogy a teremtett szellemek megismerhessék Őt. Tanulmányok ezrei próbálnak ebbe az Örök Titokba belesejteni, a mindenkori képességek és szellemi szintek határai között, szellemi Tanítók nyitogatják az emberi szíveket-lelkeket már sok évtizede. Nézzük, mit mondanak erről a legújabb, mediális úton kapott tanítások.
"Teljesen érthető, hogy akik a Föld bukott világába kerültek vezeklésük és javulásuk végrehajtására, azok oly távol estek az égi, szellemi szeretettől, hogy még ezen a földi fokozaton meglévő szeretetet sem tudják gyakorolni egymás között. Hát még Isten felé! Ez a szeretetlenségi-fok akadályozza a legnagyobb, a felmérhetetlen isteni Szeretet nagyságának megértését. Szavak szólnak erről, az értelme világos az emberek előtt, de maga a szeretet nem! A Földre lesugárzott voltában sem fogható fel, hát még az eredetében! Ez a szeretet világokat teremt és tart fenn, kormányoz és felemel, mindig azon szellemtömegek haladására, akiket Isten Magához akar felemelni, szeretetével Magába ölelni.
Akik a Földön élnek, vagy a szféráiban tevékenykednek, azok még annak a vonzáskörébe tartoznak. A földi vonzáskör magába rejtetten tartalmazza mindazt az ellentétes hatást, amitől itt kell tisztulnia a szellemnek. Mert ez a szint a sajátja, ezt kell kidolgoznia magából. Itt a magyarázata annak, hogy ezen a távolesett szellemi szinten és minőségileg távolesett bolygón a szeretet még a legmagasabb fokán is csak árnyéka a valódi szellemi szeretetnek. Aki már arra képes és gyakorolja is, annak a testetöltés már felesleges a maga szükségleteit tekintve. Világfontosságú az emberi szeretet minél szélesebb kiterjesztése, kapcsolva a már tisztán szellemi állapothoz.
A szeretet ellentéte a harag, gyűlölet, megvetés és sok más árnyalat, melyeket mind ki kell dolgozni a lélekből, a gyűlölettől az öntúlértékelésig. Ettől kezdődik valójában a szeretet kiépítése. A szeretet egyesítő, eggyé olvasztó közösségi érzés, mely a fokozataiban egyre magasabbra emelkedik, egészen az önfeláldozásig, másokért! A földi szeretet fokozatainak megnyilvánulása az, ahogy a lélek a szeretetlenség ellentétbe fordulásától felküzdi magát az egyre magasabb állapotba, megismerve és átalakítva magában minden addigi ellentét árnyalatot. Ha csak rövid ideig is képes átérezni a kitisztított lelkiállapotot, megvilágosodik az az érzés, mely már igazi szeretetnek mondható.
Ez a felvillanó szeretetfény az, amit a szellemi hierarchia már oly régen vár az embertől! Az alsótól a legfelsőig mind ezt szorgalmazza, erre építhető az a szellemi haladás, mely ezen a láncolaton elvezet a célig: az abszolút szeretet fényéig! Az elérése nem könnyű, elsőként minden ellenkezőt át kell alakítani magában az embernek. Még itt a Földön, hisz az idetartozóknak mindaddig vissza kell térni, amíg ezt a pontot el nem érték.
Ezt a pontot az embernek magában meg kell szilárdítani, mert rendíthetetlennek kell maradnia, mégpedig a Földön, a földi társak és az ellentétes hatások megkísértő, hátráltató közegében. Ez a kezdetleges, de már valódi szeretet próbája, kiindulása a más kezdetének. Ekkor, amikor az ellentétbe fordult szeretet vissza tudott alakulni az eredete felé, veszi észre az ember a saját lelkében, hogy minden más hibája, gyengesége mintha enyészni kezdene. Az ütközés már nem akkora, mint amit addig tapasztalt. A felfelé induló szeretetérzés, visszanyerve eredeti pozíciójának erőit, minden más hibás érzést átvilágít, felismerhetővé, kikerülhetővé, hatástalanná kezd tenni. Ilyen hatalma van már az induló, tiszta szeretetérzésnek! Ez a hatalom az életgyakorlatban éppen úgy megmutatkozik, mint a belső lélekvilágban is.
Ez a lélekvilág jut el egyszer csak arra a bizonyos pontra, mely megsejtteti vele: mennyire szereti őt az Isten! Az Ő mindenütt jelenlévő szeretetéből ekkor fog fel egy szikrányit az emberlélek. Ekkor tudja elhomályosultságában megérezni Őt, önmagában. Az eredeti, elvehetetlen isteni szeretet a szellem örök tulajdona, Istentől ered. Az Ő szeretete hozta létre a szellemgyermekét, az beleépült, téphetetlenül összeköti Alkotójával, biztosítja a visszatérést. Mindennek ez a kiindulási pontja, ez vezet ki a Föld ellentétes hatóköréből és elérhető vele a tovább-vezetés. Ez a megérzett, meglátott pont ismétlődni fog, ahogy az ember igyekszik megtartani és rögzíteni az elért szeretet-eredményt. Egyre többször és egyre erőteljesebben.
A gyakorlati életbe áttett változás a rögzítője a fellelt érzésnek, a próbát kiállva földi hatások el nem vehetik, nem rongálhatják a bizonyossá vált érzésminőségét. Az Istenhez kötöttségét az Őhozzá hasonulni kívánó érzéseivel sejti meg a lélek, hogy mindent megad, amit fel kell használnia ahhoz, hogy Teremtője közelébe juthasson. Ámul annak gazdagságán és alázatos hálával fordul eme gazdagság adományozója felé. A szavak valóságtartalmát csak az kezdi igazán felfogni, aki eljut a megértésig.
A sorrend: az eltorzult szeretetet tiszta szeretetté kell visszaalakítani, minél kevesebb torzulással, aztán megerősíteni a gyakorlattá válással. Ennek rögzítője a tanítások életté tevése, az értelem és érzelem felismerési fényében. Az Istenhez kötő szeretetkapcsolat szorossá tétele emeli ki a Földtől azzal a tudattal, hogy a megvalósulás csakis őrajta áll. Ezért tenni kíván és kezd a lélek, magában és maga körül egyaránt.
Ekkor a lélek magába tekintve felfedezi, hogy a Teremtője ott van, ott is volt mindig, csak eltakartan. A rásugárzó szeretetet teljes erejéből igyekszik visszatükrözni, amint észlelte ezt. Tükörré válik a lélek: a rásugárzottat szórja szét maga körül, még a földi létében, amennyire tudja. Felfedezi Isten nagyságát és hatalmát, melyek összetartoznak. A mindenre kiterjedő bőséges áradásnak, a Szeretet nagyságának szélére jutott el a lélek, mert teljesen felfogni nem tudná, csak megsejteni. Ennek nagysága arra indítja a lelket, hogy elfogadva belehelyezkedjék, és magában tudatosítva az áradó isteni szeretetet, maga is szeretetté váljon, minél közelebb az eredetihez. De ez már nem a testi létben veszi komolyabban a kezdetét, hanem a tisztán szellemi tartományban.
Isten szeretetének felfedezett nagysága párosul annak hatalmával, mert a szeretet hatalom. Teremtő, fenntartó, intéző hatalom, mely ott és oly mértékben nyilvánul meg, ahol az isteni szeretet nagysága érvényesülni kezd, vagyis az emberlélekben és annak körzetében, lebontva az elakasztó ellentétes sűrűségeket. Mindig Isten szeretete az, ami a bűnbe merült lélekben annyit bont le a sűrűségekből, amennyit a lélek a szellemi szabad akaratának hozzácsatolásával ki tudott fejteni. Isten szeretete és az ember akarata összefogottan működik ezen a téren, Isten szeretete nélkül semmi eredmény el nem érhető. Ez a szeretet az Elsődjén, Jézus Krisztuson át folyvást árad az emberhez. A Föld Messiása, Megváltó Ura hozta létre azon körülményeket és lehetőségeket, melyeket áldozatával az ember számára megragadhatóvá alakított.
Istenbe, az örök Titokba ember belelátni nem képes, behatolni semmiféle értelemmel nem lehet, mert senki, akit Ő teremtett, soha nem képes azonosulni Ővele úgy, ahogy ez értendő. A legmagasabb fokon sem Istenné, csak istenivé lesz, mert Istenben minden tulajdonság a legmagasabb hatványban örökké, hiánytalanul létezik. Teremtettjei az Ő tulajdonságaiból, erőiből, hatalmából részesülnek, és mint akik Belőle valók, örökéletű mindenik. Mivel azonban ˝részek˝, a teljeset átfogni, megérteni, belátni nem képesek, csak a maguk ˝része˝ szerint.
Mindezt a teljességében belátni semmiféle értelemmel nem lehet. Isten maga a legfőbb szeretet, melynek nagyságáról, hatalmáról fogalom nem képezhető, az értelem ehhez kevés! De a szeretet a maga legfelsőbb, elérhető fokán Hozzá hasonulni, simulni tud. Az Ő szeretetének foka nagyjából megközelíthető, de teljességében elérhetetlen épp úgy, mint bármely más tulajdonsága.
Ez az isteni Szeretet küldte el Urunkat, Jézus Krisztust a Földre, mert eme mélyre hullottakat már csak a Legnagyobb Szeretet volt képes kiemelni. Mindezt azért, hogy megálljt parancsoljon a teljes zuhanásnak, megkapaszkodhasson a mélybekerült szellem, ha akar és tud. Isten Fia, Elsődje, a Messiás-szellem volt az, Aki Atyjának képviseletében, legnagyobb erőivel és szeretetével a földi világra tért át. Az isteni szeretet ömlött általa ide, mely képes a befogadó szellemet kitéríteni az addigi útjából és felemelni eredeti helyére. Az odavaló teljes felfejlődés végpontján éri el a szellem a hatalmas Elsőd magasságát. Ez a megismerés a legmagasabb elérhető helyzet!
Urunk "megismerésével" a legelérhetőbb Isten-megismerés is végbemehet. Az utat az ismeri meg, aki magában kialakította, tökéletesen végbevitte azt a fejlődési folyamatot, mellyel magával hasonlatosnak fedezheti fel Őt - magában. Senki nem válik tehát Istenné, nem lesz Elsőd-szellem, de Hozzá hasonulva a legközelebb kerülhet Hozzá. Mint teremtett szellem, megismerve Őt önmagában, hiszen Belőle való!"
Akik csak valamennyire is meg tudják érteni Isten szeretetének nagyságát, azok lelküket kitárva, egyéniségüket feláldozva odaadják magukat, hogy ez az isteni nagyság bennük minden más érzést megszüntessen és majdan ők közvetítsék tovább ezt az Igazságot, szeretetet, bölcsességet.
"Az előzőekben a lehetőség lett megemlítve, itt a folyamat. Az Isten megértésére törekvés a fejlődő szellemek sajátossága. Akik megérteni igyekeznek Istent, a kiindulási ponton már túljutva, elindulnak a számottevő fejlődésben, hiszen Hozzá, az őseredethez kívánkoznak. Új szakasz veszi a kezdetét, melynek szintén megvan a sajátos kívánalma.
Első tehát a törekvés Isten megértésére, mely nem lehet a szeretet nagyságának megértése nélkül, minden más ebből bomlik ki. Enélkül semmi más isteni tulajdonság meg nem érthető, fel nem fogható. A teljes felfogás és megértés még nem következik be, amíg a szellem nem fejlesztette ki a saját szeretetének bizonyos fokú mértékét, hogy aztán a következő szakasz kiépítése is elkezdődhessék. Mindezek alapja az emberi szeretetből kiemelkedő, átfogóbb szellemi szeretet. Ez nem a Föld "porából" érhető el, de a vele való ismerkedés, ráhangolódás már itt kezdődik. Az átlagember, aki nem törődik lelki életével és egyéni, más megoldást választ, (esetleg vallási életét mélyíti el) ezekkel a kérdésekkel nem tud, vagy nem akar foglalkozni.
A lelkileg keresőknek, a spiritizmus szellemi tanulmányaival foglalkozóknak feltétlenül rá kell hangolódnia ezekre a már megemeltebb érzésekre, lelkiállapotokra, Ez nem azt jelenti, hogy elérik, teljességében megvalósítják ezt a folyamatot, de kialakítják magukban azokat a lelki vonásokat, melyre felépülhet a fejlettebb, hasonló érzés-sorozat. Mert itt egy érési folyamat sorozata van, a saját szeretet kifejlesztésével megérteni az isteni szeretetet. Ez olyan élménnyel jár, mely teljes valójukat járja át a legkisebb atomig, kitárulkozva Isten valamennyire megértett szeretet-nagysága előtt. Az hatja és mossa át a lélek még meglévő minden olyan tulajdonságát, mely akadálya lehet a rohamosabb fejlődésnek.
A lélek megérzi, hogy még sok átalakítani való van benne. Nem bűnök és hibák, hanem tökéletlenebb vonások ezek, minden figyelemmel és érzéssel felfelé, de a hatásaival már lefelé, a rászorulók felé irányulva. Ami addig kialakított érzés és tudás van benne, azt igyekszik átadni oda, ahol szükség van rá. Felülről átvesz, alulra átad, mert valamelyest megértette Isten szeretet-nagyságát.
Ezen munkálkodó lelkek az egyéniségüket feláldozva haladnak tovább. Ez nem azt jelenti, hogy elvesztik azt, hiszen a külön hatóképességeikkel válnak alkalmassá Istentől kapott külön feladataik elvégzésére. Az egyéni vonás nem megsemmisítő! Ismeretes az Elsődök bukása, mely az egyéni vonások érvényesíteni akarásával indult el. Az érvényesíteni-akarás és vele-hatás már más a lehető tökéletességének elérése előtt és után. Az ÉN egyéni törekvéseinek az átalakításáról van itt szó, a felsőbb Akarathoz simulásról, hogy az érvényesüljön, nem az egyéni, külön irányultság.
Ez nem jelent szolgai semmit-nem-akarást, hanem azt akarni, ami a nagyobb! Emberileg ez talán nehezen érthető, de azon a fokozaton már magától értetődő, a rá való törekvés is teljesen világossá válik. Tehát csak a külön törekvéseit áldozza fel a szellem, nem az egyéniségét! Ezzel adja oda magát a lehető legteljesebben Istennek, szabad akaratból működve a folyamaton. Hozzáadják magukat Isten Akaratához, hogy az övék Isten akaratával egy legyen. Ezzel nemcsak Isten szeretet-nagysága vált bennük hatalmasabbá, hanem Isten más tulajdonságai is lassan beépülnek. Az alacsonyabb érzéseknek át kell alakulniuk isteni mértékűvé.
Ezen érzések, minőségek kialakulásával és az addigiak elhagyásával érkeznek el az egészen más állapotukhoz, mellyel Isten munkáinak végrehajtói lehetnek, annak nagyságát átvenni és továbbítani tudják. Isten rajtuk át cselekszik, jelen van bennük minden tulajdonságával, erejével, hatalmával.
Tevékenységeikben egyek lehetnek, mert isteni megnyilatkozásokra képesek. Átadják Isten Igazságát, mint a valódi élet kifejezését, a magukon áteresztett szeretetével és bölcsességével. Tudást, erőt, mindent, ami lehetővé teszi a szellemtömegek fejlődését.
Az Ezotériák könyvéből idézve:
"Ezek a szellemek a Szentlélek hatalmasságai, akik véghezviszik azt a munkát, amelyet az Örökkévaló Hatalom, a Nagy Titok tudomásukra hoz. Az Ő hatalmukban áll oldozni és kötözni, mert bennük él a Fiú szeretete, igazsága, bölcsessége. Amit Ők akarnak, azt nem Ők akarják, hanem rajtuk keresztül az Atya!"
Közreadja: Kotányi Ottó
|
