|
TANÍT A SZELLEMVILÁG
A mai alkalommal az Ószövetség Józsué-könyvéből feltett kérdésekből adunk közre szemelvényeket a Szellemi Tanítók médiumi közlése alapján.
Józsué héber neve Jehosua, jelentése: "Jahve az üdvösség." Az Ószövetségben több Józsué van, az általunk tárgyalt Efraim törzséből a Nun fia. Már ifjú korától Mózes mellett teljesített szolgálatot, elkísérte a Sinai-hegyre, és egyike a 12 férfinek, akik kikémlelték az Ígéret Földjét. A beszámolóra kitört lázadásnál Ő volt az egyetlen, aki Kalebet támogatta, ezért vele együtt bevonulhatott oda. Józsué volt Mózes utóda. Bétel közelében halt meg és ott is temették el. A kutatások szerint a Józsué-könyve nem Józsuétól ered, hanem Kr.u. keletkezett, régi elbeszélések, feljegyések alapján.
Tartalmilag a mózesi idők folytatása, Józsué működése, Izrael története.
A bibliai szövegek továbbra is a Magyar Bibliatanács Szakbizottságának fordítása.
KV.: Körvezető, TSz.: Tanító Szellem.
KV.: 5,9.: Mit jelent a gyalázat elhárítása Gilgálban, és mi volt ez a gyalázat?
TSz.: Ez egy olyan alantas szellemi magatartás volt, amelyért feltétlenül egy javító intézkedés vált szükségessé. Ahogyan azt az emberi nyelven kifejezik, valóban gyalázatról volt szó, amit részleteiben nem fontos tudnotok. Lényege, hogy az a magatartás, az a szellemi hiba ne haladjon tovább, ne növekedjék.
KV.: 14,13.: Kálebról, Jefunné fiáról, mint Józsué társáról szeretnénk többet tudni, akiről az Írás azt mondja, hogy "teljes mértékben követte az Urat, Izrael Istenét."
TSz.: Az Ő szellemi-lelki tartalma, emberi magatartása mindenféle szempontból kimagasló volt ahhoz a tömeghez képest, amelyben élt. Mózesen és Józsuén kívül ott volt az a bizonyos hetven is, akik az élet apró ügyeiben szolgáltak a nagy közösségnek. Nemcsak Mózes volt Izrael fiainak egyetlen vezetője, hiszen mellette végig ott állt Józsué, aki mellett szintén volt egy segítő, egy hozzá hasonló mértékű szellemi erő, Káleb. Amikor a népesség a maga hatalmas vezérét tisztelhette később Józsuéban, ugyanakkor láthatta azt is, hogy az a szellemi vezetés, megbízhatóság, erkölcsi tisztaság, az a minden szempontból nagy és jó emberi érték nemcsak Józsué volt, hanem van egy példakép, akire őszintén felnézhetnek. Nem a csodálatos, nagy vezér, aki mintegy hatalmas csúcson áll fölöttük, hanem egy bizonyos fokig maguk között lévő, maguk soraiból származó emberi lény, akinek a példáját, tisztultságát, minden viselkedését követniük lehetett. Káleb példaképül szolgált, mert az Ő tulajdonságai, az Ő egyénisége követhetően emberközelibb volt. Átmenetnek, lépcsőfoknak lehet mondani Józsué és az ő emberei között. Ez az Ő nagyságának a szerepe. Ugyancsak hatalmas szellemiség volt, de nem olyan, mint Mózes, hiszen a szerepe sem olyan volt. Mint egy átmenetet képezett, felmutatva többiek előtt, hogy ezt a színvonalat igyekezettel el lehet érni.
KV.: 15,7.: A határ kijelölésekor a határvonal északon a "Kő-kör felé fordult." Mi volt ez? Van-e valami összefüggés a 4. részben leírt 12 emlékkővel, vagy netán egy korábbi, mondjuk atlantiszi idők spirituális emlékei? Mi volt ez a Kő-kör, hogy külön megemlíti a Szentírás?
TSz.: A kör bizonyos fokú folyamatosság, hiszen mint rajzolat jelkép: a teljesség, a ronthatatlanság, a védelem, és sokféle más jelentése is van. Régen, a megelőző földi korszakban is a kör alakú építmények, a kör alakú megszentelt helyek különlegesen nagy erővel képviselt helyek voltak, éppen a formájából kifolyólag. Mind a mai napig fennmaradtak a föld hátán olyan kőkörök, amelyeket ősi népek hagytak hátra. Körök voltak ezek is, függetlenül attól, hogy szent helyek, szertartási helyek, csillagvárták, naptáraknak, vagy bárminek fordíthatjátok. Kör alakban voltak elhelyezve a Jordán vizéből kiemelt kövek is, nemcsak szétszórva, hanem rendszerbe, kör alakba felrakva. Már csak a formájuk miatt is emlékeztetőek voltak, és ezért volt nagyobb jelentőségük is. Egy kicsit nézzetek magatok körül: Ti is egy körben ültök. Ugye, hogy ennek a formációnak nagy és komoly jelentősége van. Azon a határvonalon, amit az Írás említ, az kövekből kialakított kör alakú szent hely, emlékhely volt. Nem is egy volt ott, de itt csak egy van említve. Akkoriban Egyiptomban is láthattak olyan kör alakú, megjelölt helyeket, ahol szent szertartások és egyebek folytak. Tudták, értették, ismerték a kör jelentőségét.
Ebben az esetben egy folyamatról, egy folytatólagos valamiről van szó. Egy nagyon régi kornak az emléke, az őket körülvevő határ, aminek minden pontját megkapták. Ez is körnek mondható, ha nem is szabályos kör. Az ő kő-körük! Ugye így már érthető a folyamat, a folyamatosság ebből a szempontból is? Amikor klauzúráról, kerítésről, bezárt, védett helyről beszéltek, az is kör alakúnak mondható. A mágiában is, de akár csak a népmeséitekben is, amikor egy varázsló kört húz maga körül, és ott varázsol, ott állít elő valami fontosat. Megint a varázslatos kör, amiben valami jó, erő, védettség, valami feltétlenül fontos dolog van
.
KV.: Ez a kő-kör egy korábbi időszakból volt már ott, nem pedig egy Izrael által lerakott emlékkör?
TSz.: A folyamatosság szóval éppen ezt akartam jelölni. Mert itt nincsen egy hirtelen előálló népcsoport, ország, birodalom, hanem minden egy folyamatban történik. A Ti felvilágosításotok és a haladásotok is folyamat, támaszkodhattok a jóval előttetek járók tudására, tapasztalatára Ez így történik ebben az esetben is.
KV.: 19,40.: Dán is megkapja örökségét, de a fiai elvesztik azt. A Jelenések Könyvének 7. része a 144000 elpecsételt között Dán törzsét már nem említi, mert hiszen elvesztették ezt az örökséget.
TSz.: Nem csak olyan örökségről volt szó, hanem minden nemű szellemi örökségről, olyan lehetőségről, amit ők továbbfejleszthettek volna, amiből ők továbbléphettek volna. Ezt veszítették el, nem területet, birtokot, bár annak is felfogható.
KV.: Miután szellemi örökségről van szó, felvetődik a kérdés, hogy mivel az új Jeruzsálem 12 kapujára Izrael fiainak, a 12 törzsnek a neve volt felírva, ezek után Dán törzse vajon szerepelt-e ott?
TSz.: Dán törzse mind máig van, létezik közöttetek is, hiszen ismert, hogy valami jól indul, lehetőséget kap egy név, egy csoport, akár egy ember, vagy egy család, és azt a lehetőséget elveszíti. De Dán és törzse mindig van, mindig vannak ilyen emberek és lehetőségek, tehát az ő nevét fel lehet oda írni, mert az nem halt ki. Itt arról a Dán törzsről van szó, ami teljesen kiesett úgy, ahogy az imént mondottuk.
KV.: 24,2.: "Így szól az Úr, Izrael Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok... Kivettem Ábrahámot a folyamon túlról." Ez a folyamon túli meghatározásnak mást kell jelentenie, mint egy földrajzi helyet. Mi lenne ez?
TSz.: Eredet, hely, magának Izrael népének eredethelye, mely nem ott volt, ahová Mózes vezetésével került. Hiszen akár a babiloni, akár az egyiptomi fogságba is máshonnan került. Amit az Írás említ, az valóban azon a területen túli volt. Ti sem ezen a területen keletkeztetek, hanem ide vándoroltatok bizonyos feladatokkal ellátva. Tudjátok, hogy Ábrahám honnan került elő hosszú vándorlás után az ő csoportjával, nyájaival, szolgáival. A nagy családjával egy hosszabb vándorút után került arra a helyre, ahonnan azután az Ő története elindult. Pontos helyet ne keressetek, hanem kicsit távolabb, mint amit a nagy folyamközi kultúrák jelentenek. Még azon is túl, keletebbre. Jelentéktelen az az eredethely, mint ahogy ti sem foglalkoztok túlontúl sokat az ősi helyetekkel, nem is sokat tudtok róla. Ti magatok is a népeteknek a vándorlás-folyamatát tartjátok számon, mert az a jelentősebb.
KV.: 24,7.: "Sötétséget bocsátott (az Úr) közétek és az egyiptomiak közé," - mondja Józsué. Az eredeti történetben ez úgy szól, hogy az éjszaka világító felhőoszlop, ami vezette Izraelt, sötét maradt, és ezért nem látták egymást az izraeliek és az egyiptomiak. De itt konkrétan a sötétségről, mint fogalomról olvassuk, hogy "sötétséget bocsátott közétek," és ez arra enged következtetni, hogy ez egy szellemi sötétség, egy meg nem értés, ami összetettebb.
TSz.: Inkább az emlékezés elsötétüléséről van szó, mert amikor Izrael kivándorolt és többé már nem Egyiptom területén élt, akkor mind a két nép, mind a két népcsoport egy ideig még emlékezett egymásra, hiszen hosszú időt töltöttek egymás társaságában, egymás szolgálatában. Mondhatni, hogy a múló időben mintegy éjszakai állapot, mint egy sötét éjszakai álom, az emlékezés sötétje is úgy állt a két nép közé. Egyiptom népe ha-mar elfelejtette azt, hogy voltak nekik ilyen honfitársaik, mint ahogyan Izrael népénél is egy idő után nincs szó az egyiptomi viszonyokról, az ott tapasztaltakról, az ottani népekről, szomszédokról, hanem csak néha van egy olyan említés, hogy: "Én, aki kivezettelek benneteket Egyiptom földjéről." Szinte fel kellett frissíteni az emlékezetet, hogy voltak ők ott, de el kell felejteniük mindazt, ami ott volt: a szertartásokat, a szokásokat, a gondolkozásmódot, amit ott felszedtek. Az emlékezés sötétje az, ami a két nép közé állt, mert oda kellett, hogy álljon. Különösen Izrael számára volt ez fontos. Ez tényleg sötét, hiszen akire nem emlékeznek már, az olyan mintha az arca sötétbe merült volna. Ami a legfontosabb, hogy ti is megértsétek: ami előzetesen hibás, rossz hatású volt, arra nektek is egy idő múlva sötét függönyt kell leereszteni. Minden ilyen apróság a saját történésetek, a saját feladatotok is, nemcsak Izrael népéé.
KV.: 24,26.: Józsué mondja: "Ez a kő lesz bizonyságul, (tehát amit ott elhelyez) mert hallotta az Úr beszédét." Miként hallotta a kő, és hogy tett tanúbizonyságot? Mert ha "hallotta," akkor nemcsak egy emlékeztető jelkép, hanem akár arra is gondolhatunk, hogy a geológiai szférákba zárt lelkekre utal.
TSz.: Itt is a folyamatról, a legmélyebben és a jelenleg látható legmagasabban lévő létezőkről van szó, akiknek mind egyértelműen és egyöntetűen szól az Úr szava. Megint csak egy folyamatra gondoljatok a mély és a magasabb között mindenkiről, nem egyes kitüntetett lelkekről, hanem a legelesettebbektől, legkisebbtől kezdve egészen föl addig a népességig, amelyiknek ez akkor kinyilatkoztatásra került.
KV.: 24,26.: Józsué a cserfa alját, ahová azt a követ elhelyezik, az Úr szent helyének mondja. Ez egy kicsit meglepő, mert máshol azt olvassuk, hogy ezeket a "buja, zöld" fákat, ahol az idegen eszméknek, a bálványoknak áldoznak, ki kell irtani, ki kell vágni. Itt a szövetség megújítását jelentené a kőelhelyezés? Nemcsak a Szent Sátor az Úr helye?
TSz.: Ahogyan az imént a folyamat szót említettem, ami átölel és átfog egy nagyobb távolságot, úgy most a különbségről kell szólnom. A régi pogány bálványimádó ligeteket, szent fákat, kő és sziklaoltárokat, természeti képződményeket, minden egyebet Izrael népének meg kellett semmisíteniük, mert azok a régi, bálványimádó népek szent helyei olyan energetikai rezgéseket képviseltek, amelyek nemkívánatosak voltak Izrael népe számára. De azok az emlékek, a szertartások, fogalmak és eszmék sem, amelyek ott képviselve voltak. Gondoljátok meg: van a Szent Sátor, amely Izrael szíve, központja, a vándorlás alatt gyakorlatilag az egész tábor egyetlen szent helye. Több nem is lehetett. De akkor, amikor a letelepedés már folyamatban volt, sőt mondhatni le is zajlott, akkor a Szent Sátor egy akkora területre szétömlött, szétszóródott izraeli törzseknek nem lehetett többé az egyetlen szent helye. Minden törzsnek, minden nagyobb csoportnak szüksége volt olyan helyre, ahová összegyűlhetett. Egy kiválasztott, nagyon jó energetikai helyen lévő liget, fa, oltár pontosan azt a szerepet töltötte be, mint a Szent Sátor a vándorlás ideje alatt. Ne azon akadjatok meg, hogy fáról volt szó ekkor is, akkor is, hiszen óriási minőségi különbség volt a régebbi ligetek és oltárok, meg a mostaniak között. Józsué pontosan tudta, hol van ilyen nagyon jó erőkkel bíró, legmegfelelőbb hely. Izrael szerte minden csoport kialakította a maga oltárát, a maga áldozati helyét. Annak feltétlenül olyan helyen kellett állnia, ami a fontos eseményeknél emberileg megközelíthető távolság az oda tartozó családok és törzsrészek számára. Ezek az oltárok, ezek a helyek nagyon sokszor ligetes, szép helyen álltak.
A Biblia-kör találkozóin lehetőség nyílik az aktuális szentírási szövegrészen kívüli, de ahhoz tartozó kérdés feltételére is. Az alábbiakban egy ilyent ismertetünk.
KV.: Platon atlantiszi leírása nagyon hasonlatos a táborozás rendjének körépítmény leírásához. Van-e, és ha igen, mi a kapcsolat?
TSz.: Ha jobban megfigyelitek, az atlantiszi nagyon szent, védett helyek nem egy körből álltak, hanem körgyűrűkből. Ha az említett leírást nézzük, akkor úgyszintén nem egy kör látható benne, mint ahogy nem is az volt. Itt is gyakorlatilag a többszörös védelem, és a legbelső magnak, a legszentebbnek, a legféltettebbnek a központi, centrális elhelyezése az, ami kitűnhet előttetek.
KV.: Atlantisz létezését nagyon sokan kétségbe vonják, miközben szent dolog létezése figyelhető meg, a számtörvényekben is. Platon gyönyörűen mondja a hosszúság, szélesség, magasság összefüggéseit, egy lapon vetve fel a Krisztusi Számot, a 888-at. Abszolút öröm a felismerés, hogy Krisztus az egész világon a Minden, ami valaha létezett és létezni fog.
TSz.: Soha egy pillanatra se felejtsétek el, hogy az élet nem ezzel a földi korszakkal kezdődött. Ha valaki nem fogadja el, tagadja, azzal még annak a valóságát meg nem semmisítheti. Igen, valójában ebben is a Föld életének egy folyamata van, és Ti nagyon jól érzékelhetitek mindennapjaitokban, saját magatokban, belső világotokban, hogy egy folyamatban éltek. A tegnapi önmagatokat meg nem tagadhatjátok, az beleépül a holnapba, a holnaputánba. Mért kellene ezt letagadni, ha óriási időtávolságban lévő dolgokról és lényekről is van szó? Ez oktalanság lenne, ilyenre ne hallgassatok.
KV.: A koncentrikus körökben elhelyezkedő Atlantiszt lerajzolva látható, hogy a csatorna a tengerig vezet, és ez olyan, mintha a körök egy hatalmas rúdon állnának. Félbevágva az ábrát, kiábrázolódik a Menora rajza, amelyik a Szentek Szentje előtt állt. Egy ilyen csoda szinte hihetetlen.
TSz.: Megint csak a centrális körnek egy csonkább változata. Nem véletlen, ez is egy bizonyosfokú folyamat jele. Ne legyetek meglepődve, ha meditációtok, gondolkozásotok, egyes kutatócsoportok munkájából a jövőben olyan felismerésekre juttok, amelyek egyre több, érdekesebb, összefüggőbb tényeket tárnak fel abból az előző korszakból. Azért sem, mert Atlantiszt mindig úgy szoktátok említeni, mint bukást, hanyatlást, rémséget, de Atlantisznak fényes és csodálatos korszaka is van, amiről sokan megfeledkeznek és csak a véget látják. Nagyon sok minden van még az idők homályában, ami előttetek meg kell, hogy világosodjon. Ha nem ennek a generációnak, akkor a következőnek, de meg fog világosodni minden.
Közreadja: Kotányi Ottó
+ + +
|
