|
AZ ERÉNYEK ÉS HATÁSAIK
Névtelen Szellem közleménye
Minden kis jóakarat, minden igaz törekvés olyan hatalmas vonzóerő, amellyel az Isten akarata szerint munkálkodó szellemcsoportot magatokhoz vonjátok úgy, hogy minden hibátok, gyengeségetek, gyarlóságotok dacára, és mindent megtagadva, ami nekünk, a mi egyéniségünknek kedvező volna, sietünk azt kihasználni - nem a mi javunkra, hanem azért, hogy az Isten akarata lépésről-lépésre, érzésről-érzésre tovább terjedhessen és tért hódíthasson az ellentét világában.
Ti még nem tudjátok, miben éltek, hogyan és miként vagytok ide bekebelezve és milyen értékek felett határoztok, amikor Isten szerint vagy a test szerint akartok élni. Nem tudjátok, mi felett határoztok a magatok részére, amikor az Isten kegyelme felé nyújtjátok ki a kezeteket, vagy pedig a ti emberi igazságotok mellett akartok mindvégig megmaradni.
Én azt mondom: az egyetlen érték, amit az ember a maga számára örökkévaló erősségnek megtarthat az, hogy az Isten kegyelméért nyújtja ki a kezét. Mert tulajdonképpen nektek nincs is szükségetek azokra a nagy igazságokra, amelyekkel most még nincs mit kezdenetek a földön, mert ezekbe az igazságokba, ezeknek az igazságoknak a megértésébe még előbb bele kell nőnötök, bele kell fejlődnötök.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy egyetlen érték, amit a magatokévá tehettek az, hogy az Isten kegyelmét magatokhoz vonjátok; egyetlen érdem, amit mint erényt magatokban kifejleszthettek, hogy engedelmeskedni akartok Istennek; az egyetlen érdemetek, amit itt ezen a földön magatokban, mint a ti egyéniségetek megszilárdítására alkalmas erőt kifejleszthettek, hogy törhetetlenül az Isten kegyelméhez ragaszkodtok, önmagatokról megfeledkezve s az alázatosság érzését önmagatokban kifejlesztve.
Három fő erény van: a hit, a remény és a szeretet. Ezekre az embernek feltétlenül szüksége van, mégpedig mind a háromra, ha haladni és fejlődni akar; e nélkül el sem kezdheti a haladást. Mert az az ember, aki nem tud hinni, megmarad a kárhozatban; akinek a hite nem tud reménységgé fejlődni, annak a hite hiábavalóvá vált, mert akkor a meglévő rossz, a meglévő igazságtalanság olyan hatalmas erőt fejt ki ellene, olyan vihart kelt körülötte, amelyben nem képes megállani, így elveszti még azt a hitét is, amivel rendelkezett. Ellenben, aki reménységet tud kifejleszteni a lelkében, annak megerősödik a hite, és így teljesedik be rajta az Úr kijelentése: "Adatik annak, akinek van." Mert akkor megerősödik a hite, a reménység által ellenállóvá lesz és munkára képesíti őt. Aki hisz azokban az igazságokban, amelyeket Isten adott a világ megváltására, az a legnemesebbet, a legmagasztosabbat fogadja el, amely felold és megtisztít mindent a szeretet által; akiben pedig a szeretet munkálkodó erővé lesz, az elhagyja a föld küzdőterét és az üdvösség honába emelkedik.
Ez a három erény a kereszt hármas felső részét jelenti az emberi lélekben, amelynek magasan fennálló és énjének uralkodó, messzire mutató erejévé kell válnia. De hogy ez magasra emelkedhessék, meg kell alapozva lennie az alázatosság erényével, amely a keresztnek alsó, leghosszabb részét képezi. Ezen áll az egész, ebből indul ki az egész. Mert ha az alázatosság hiányzik a lélekből, akkor az a lélek hitre sem tud szert tenni.
Hiszen láthattok elég gőgös, dölyfös lelket, aki el is hiszi az igazságokat; de mivelhogy csak elhiszi, de nem hiszi rendületlenül, ez a hite őt vakhitűvé teszi; mert ahogyan elhiszi a jót, úgy elhiszi a rosszat is; és mivelhogy a rosszat is elhiszi, így zavaros lesz a jóról és a rosszról való ismerete, összekeveri egyiket a másikkal és a lelkében a hit sem mennyei világossággá, sem erővé nem tud kibontakozni.
Tehát az alázatosság az, ami ezt a három erényt gyümölcsözővé tudja tenni a lélekben.
Hogy pedig az emberi lélek az alázatosság fogalmával megbarátkozzék, szükséges, hogy annak legalsó fokozatát: az engedelmességet elsajátítsa. Kérdezzétek meg az emberek ezreit és millióit, mind azt fogják találni, hogy ennek az elsajátítása a legnehezebb. Igen, mert ebben van az emberiségnek a legnagyobb próbája.
Az emberek azt mondják: Igenis, engedelmeskedem Istennek, de nem engedelmeskedem az embereknek, mert az emberek tökéletlenek, hibásak, bűnösek; miért kellene hát az embereknek engedelmeskednem?
Igen ám, de az Isten helyezett téged ezekbe az állapotokba, mert ha a lelkednek nem lenne szüksége mindezekre a megpróbáltatásokra és szenvedésekre, melyekben az emberektől részed van, akkor maradhattál volna fent a tiszta Paradicsomban. Mivel azonban a paradicsomi élethez való jogodat méltatlanul eljátszottad, tehát az engedelmességben kell magadat gyakorolnod, hogy ezt a három erényt, a kereszt hármas felső részét fel tudd ismerni, mi az Isten akarata, mit kíván tőled az Isten. Hogy pedig ezt megismerhessed, ott áll előtted az örök példa, a Megváltó, aki engedelmes volt a kereszthalálig, aki a tökéletlen, gonosz, tévelygő emberek előtt megalázta Magát és természetfeletti erők és hatalmak birtokában is mindvégig az engedelmesség volt az, ami Őt minden gondolatában, minden érzésében, minden cselekedetében vezette.
Isten akarata az, hogy az ember megpróbáltatásokat szenvedjen, mert a megpróbáltatásoknak békességes tűréssel való elszenvedése oldja és bontja a bűn erejét, átváltoztatja a gonoszságnak uralmát és megszünteti feletted a tökéletlenség és gonoszság hatalmát, mert az engedelmesség által föléje kerekedsz a gonosznak. Ha ez másként volna, Krisztus nem ezt az utat választotta volna az emberiség megváltására. Mivel tehát csak ez az egyetlen út létezik, azért az ember ne vonakodjék ezen az úton követni az Isten Fiát, aki az ő megváltója lett azáltal az engedelmesség által, amely megnyitotta előtte a Mennyek kapuit, hogy aki hisz ebben az igazságban, t. i. az engedelmesség és alázatosság igazságában, az meggyőzhesse az engedetlen, gőgös, Istennel szembehelyezkedő világ hatalmát.
Azért, gyermekeim, higgyetek, bízzatok, legyetek alázatosak és kérjétek az Isten kegyelmét, hogy a ti életetekben megnyilatkozzék; és meglátjátok, hogy ez a ti várakozásotok nem lesz hiábavaló, mert életetek minden cselekedetében látni fogjátok Őt, hogyan vezet benneteket, s hogyan építi ki a jónak az útját, a jónak a sorsát. Hogyan tűz feladatokat a megtisztulni, megigazulni vágyó emberlélek elé s hogyan teszi erőtlenné a gonosz hatalmát veletek szemben - hogyha már az engedelmesség által legyőztétek a saját lelketek engedetlen természetét. Mert legelsősorban erre van szükség.
Ne keressétek a saját igazságotokat; ne keressétek az emberi életben a legnagyobb precizitással azokat a megnyilatkozó tényeket, amelyek nektek feltétlen igazságot és bizonyosságot nyújthatnak. Keressétek az Isten igazságát! Isten igazsága pedig az, hogy Ő lehajol és minden tisztátalanságot megtisztít azzal az elnéző, áldozatos szeretettel, azzal a jóratörekvő, jót nyújtó, békességet kínáló érzéssel, amelyet a Hozzá siető emberlelkekbe sugároz alá.
És hogyha az ember meglátja az Istennek hozzá lenyújtott kezét és végigtekint az életén, akkor látni fogja, hogy azokban az eseményekben, azokban a történésekben, amelyek sokszor gyötrő, kínzó szenvedéseket adtak bele az életébe, mennyi áldást hintett az ő lelkére, az ő szellemére; mennyi lehetetlent tett lehetővé az ő részére még azokban a kínzó vereségekben is, amelyekre azt mondja az ember, hogy "nem kívánom ezeket". A léleknek meg kell érnie, hogy az igazságokat felismerje és meglássa ezekben a szenvedésekben; mert ameddig ezeket nem érti meg, addig lázongó és zúgolódó szellemű marad és igazságtalansággal vádolja az Istent.
Mert nem az ám az igazság, amit képzelődésetekkel a kárma igazságába beleszőttök, hogy: "mivel rosszat cselekedtem, gonosznak kell velem is történnie". A gonoszság nem abban van, hogy szenvedtek és gyötrődtök, mert lehetséges, hogy éppen a szenvedésekben nyújtja nektek az élet a legkívánatosabb jót, a legelérhetetlenebbnek vélt igazat. A gonoszság abban van, hogy elvon titeket ennek a megismerésétől és arra csábít, hogy kijátszátok és semminek állítsátok az igazságot. Pedig ha így cselekesztek, akkor bármilyen örömteljesnek lássék is az élet és bármily boldogítónak a pillanat, mégis megcsalt titeket az ellentét, mert kitérített az élet útján álló akadálytól, hogy abban meg ne ütközzetek, amikor az ütközésnek be kellett volna következnie, amikor az az ütközés még a lelketekre nézve gyógyító hatású lett volna, és azt az ütközést későbbre tolta ki a kísértő olyankorra, amikor az lesz veletek a szándéka, hogy a megszerzett hitetektől, a megszerzett igazságérzetetektől teljesen megfosszon benneteket.
Az élet elmúlik, az eseményekből emlékek lesznek, az emlékekből tanulság szűrődik le, s aki jót vet, az ha rögtön nem is aratja a jót, s ha közvetlenül nem is látja munkájának jó következményeit, végeredményben mégis megtalálja az őt megillető jutalmat. De egészen bizonyos, hogy a teljes eredmény sem marad el, ha késik is; mert bár a rossz bizonyos ideig ellene áll minden jónak, végérvényesen mégsem állhat ellent, és maga enged utat. Azért nem kell sokat időzni a csalódások-okozta keserű emlékeknél, mert van ennél sokkal fontosabb dolog is: a lélek táplálása, fejlesztése és tisztántartása.
A békesség áldása elkerüli a felettébb igazságosak és felettébb szorgalmatosak házatáját. Ezzel nem azt mondom, mintha a restség és igazságtalanság erény volna, mert a lustaság és igazságtalanság mindig bűn, de az erények túlhajszolása a bűn fejlődését mozdítja elő. Mindennek van egy középútja, amelyet csak a bölcs lelkek találnak meg a két véglet között.
Éppen az a földi élet nagy eredménye, ha a lélek úgy tudja kiaknázni a maga részére az adott alkalmakat és körülményeket, hogy azokból lelkileg a legjobbat arathassa. Mert nem az a jótevő, aki a részegesnek, a munkakerülőnek lehetőséget nyújt, hogy a bűneit akadály nélkül folytathassa, nem az az alázatos, aki a gőgös és erőszakos ember előtt meghajol és annak mindenben engedelmeskedik, nem az az emberbarát, aki mindenét feláldozza és elosztja másoknak, ő maga pedig nélkülöz, s nem az az irgalmas, aki a tolvajok és gyilkosok fölmentéséért száll síkra, hanem mindig az jár a helyes úton, aki ott és úgy cselekszik a szíve szerint, de józanul, ahol és ahogyan azt az igazság és szeretet törvénye megkívánja; mert mind a nagy szigorúság, mind a tökéletlen jóság kárt okoz, mivel az egyoldalú jósággal és gyengeséggel is hátráltatjuk az "igaz jó" előrejutását, a felettébbvaló igazságoskodással pedig kiölhetjük a fejletlen lélekből a javulás vágyát, mert a rideg büntetéssel megutáltatjuk az igazság törvényét, s hazuggá és bosszúállóvá tehetjük a különben jó felé vonzódó, de még fejletlen lelkű embert.
A bölcsesség annak felismerése, hogyan lehet úgy élni, hogy az ember magának és másoknak lelki kára nélkül érvényesíthesse az igazságot. Ezért kell az embernek mindent megtanulnia, amire szüksége van.
Ebben a nagy munkában a helyesen értelmezett szeretet elvezeti az embert a békességes élet lehetőségei felé. Nem mondom, hogy a zavartalan külső békét biztosíthatja a földön, mert ameddig ellentét lesz, addig nem lehet a békességet megrögzíteni, de a belső béke és ennek következményeképpen valamennyire a külső is bevonul az életébe. Azért fontos, hogy ezért a belsőért még áldozatot hozzunk a külsőből, mert ha áldozni tudunk érte, máris békességet aratunk.
Mindent hagyni kell megérni a maga idejére és mindent végig kell szenvedni, ami utatokba áll, mert az nem tartóztat fel titeket a haladás útján; az egyáltalán nem a ti megrontásotokra van adva, mert Isten megmondta, hogy: "akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra válik". Mindenben benne van az a mennyei érték, amellyel Isten titeket meg akar ajándékozni még a legnagyobb szenvedésekben, a legnagyobb megpróbáltatásokban is.
Azért ne féljetek a megpróbáltatásoktól, a szenvedésektől; mert hogy ha Isten a ti lelketekben megerősödött, ha titeket minden körülmények között irányíthat, akkor jöhetnek bármiféle ütközések, mindig diadalmasan kerültök ki azokból.
Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy ilyen megpróbáltatás hatása alatt mindig elvész a ti földi énetekből valami, ami tévelygő, mulandó, hiábavaló és mindjobban megtisztul, megerősödik az örökkévaló szellemetek.
+ + +
Közreadja: Koltai István
Forrás:
Evangéliumi spiritizmus III. kötet;
Elszórt kalászok I. kötet.
A "Névtelen Szellem" tanítása Eszter médium útján.
|
