Világ teremtő mestere,
Ki úr vagy éjen és napon,
Időt idővel váltogatsz,
S nincs műveidben unalom:
Szól már a napnak hírnöke,
Ki éber őr mély éjen át,
S az utazónak éji fény,
Mert minden órát megkiált.
A Hajnalcsillag kél szaván,
Égről borut elűz tova,
Elhagyja ártó utait
Az éji kóborlók hada.
Hangján hajós erőre kap,
A tengerárra csend borul,
S az Egyház sziklaszál feje
Bűnét siratni elvonul.
|
|
Hát talpra keljünk könnyedén,
Kakas henyélőt kelteget,
Ásítozóra rákiált,
Huzódozókat feddeget.
Kakas szaván remény fakad,
S a szenvedőnek enyhület.
Elejti tőrét a lator,
S az elbukott nyer új hitet.
Ó Jézus, a bukóra nézz,
Térítsen meg tekinteted.
Ha ránk tekintesz, hull a bűn,
S elmossa könny a vétkeket.
Ó fényesség, ragyogj belénk,
A lélek álmát megszakaszd!
Első szavunk tiéd legyen,
S amit fogadtunk, álljuk azt.
|