|
A JÖVENDŐ FELÉ
A KNS szellemtani körben 1926-1959 között kapott szellemi tanításokból készült szintézis e munka. A közlemények dátumainak szétszórtsága csak a földi ember számára szokatlanok. A magas szintről jövő tanítások egyetemes mondanivalója idő feletti, ezért bármely korban aktuális a jelentésük. Világos felismerésekhez vezetnek. Az abszolút szellemi felelősség vállalásának kikerülhetetlenségét teszik világossá. Jézus Krisztus tanításai örökké aktuális magatartás és életlátás kibontakozását követelik meg.
(Kuklis Ferenc)
Getsemáné fái alatt él az eszme!...
"Emberek milliói, Testvéreim! Isten nevében kiáltom, ébredjetek!
Kétezer év elmúltával ismét meg lehetne írni mindazokat, amelyek akkor történtek, mikor az Ember Fiát elárulták és keresztre feszítették, mert az Eszmét, az Igazság és Szeretet eszméjét ma is állandóan keresztre feszítik.
Az Ember Fia meghalt, mert az Írásnak be kellett teljesednie, mely szerint életével és vérével pecsételte meg az Új Szövetséget, Isten Fiának küldetését.
Miután feltámadott, Isten hatalmas jobbja felöl ül, hogy onnan irányítsa azt a munkát, melynek napszámosa te is kell hogy légy.
Vigyázz! Getsemáné fái alatt él az Eszme, de megszomorodva mindhalálig, az emberek értelmetlensége és hitetlensége miatt.
Azoktól várja, hogy virrasszanak mellette, akik szólítva lettek, hogy hirdessék Őt.
Mert él még Júdás, az áruló, és a tagadás szellemei végzik munkájukat.
Getsemáné fái alatt el ne aludjatok, mert ha alva találnak benneteket, nyert ügyük van. De az Úr is, ha alva talál titeket, elküld magától, és ti megfélemlítve szétfuttok, és kiesve az Ő kegyelmének bűvköréből, megtagadjátok Őt.
"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek", mert nagyon is rabjai vagytok e bűnös század anyagi vágyainak. "Jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen". (Márk 14,38.)
A főpapnak házában mondta Jézus: "Ennek utána meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az ég felhőiben." (Máté 26,64.)
Lassan-lassan be kell látniuk az Ő ellenségeinek, hogy mind nagyobb hatalommal fog uralkodni, mert a mózesi törvényeknek át kell változniuk krisztusi törvényekké, a törvény betűihez ragaszkodó zsidó lelkületnek haladó keresztény lelkületté.
A szeretet nagyobb, mint a tudomány.
A feltámadás ténye mindinkább szemmel láthatóvá lesz. Bizony-bizony, az élet hatalmasabb, mint a halál, mert a halál az életet elaltatja, de az élet a halált megsemmisíti.
Ezért hát fel emberiség! Küzdj szellemi jövődért, mert élni fogsz, így akarja ezt a te Atyád, aki Élet és Szeretet." (1926. IV. 1.)
"Egyben eljött az ideje annak, hogy az emberiség megméressék!
Színt kell vallani a legrövidebb időn belül, mire képes. Megnyílik-e a szíve, mit hajlandó tenni a Föld és a saját megváltása érdekében.
Isten megbízottai sürgetően állnak az emberek elé, hogy jobbra és balra tereljék őket, és ahol a sürgetésre nem nyílik meg a lélek, szigorú tekintetük elzárja a további lehetőségeket, a szívek keménységét még jobban megkeményíti, hogy ha majd eljönnek az idők, és látják a sok nyomorúságot, a magukét és másokét, meg ne indulhassanak, mert az alkalmak elmúltak.
Be kell teljesednie annak, ami megérett.
Utána valahol máshol, ki tudja milyen lent és milyen állapotban, sokkal nagyobb szenvedések között kell előről elkezdeni az embereknek azt, ami most könnyebben ment volna. Most kevésen múlt volna, hogy megmentsék lelküket, amit önzés és rövidlátás megakadályozott.
Ők Isten megbizottai, akik szigorúan fogják a keményszívűeket, hogy a félelmek és borzalmak óráiban meg ne induljanak, lángoló betűkkeI írják fel: Isten dicsőségének mindenki számára láthatóvá és érthetővé kell válnia."
(1939. IV. 2. lásd 1940. VI.)
"Tornyosulnak a Földön a viharfelhők, a kitörni készülő vihar előjelei már rettegtetik lakóit.
Amikor a jó gazda kimegy a búzaföldjére, és látja, hogy beérett a gabona, a távolból pedig viharfelhő közeledik, sürgősen összeszedi minden béresét, egész háznépét, aki csak épkézláb, sarlót, kaszát ragad, hogy a vihar kitörése előtt betakarítsa a termést.
Így van ez szellemi téren is.
Isten semmiféle erőt nem hagy parlagon heverni, mert az aratnivaló sokkal több, mint az arató.
Tehát azoknak, akiknek megismerés adatott, munkába kell állni, és megnyitni az ajkukat, hogy hirdessék Istennek dicsőségét." (1940. III. 31.)
"Az Úr angyalainak beláthatatlan serege lett világgá küldve, hogy az emberek fülébe harsonázzák a szózatot: Jaj neked Sodoma, Gomora, jaj neked Jeruzsálem és Róma, jaj neked te két büszke város, melynek falain belül tombol a bűnös élet. És százszor jaj neked te bűnös gyermeke a századnak, ki nem tudsz betelni a föld parázna kincseivel, és őrülten lejted a táncot az aranyborjú körül.
Amint Jézus Krisztus is kárhoztatja a meg nem tért városokat: "Jaj neked Korazin! Jaj neked Betsaida!... te is Kapernaum, aki az égig felmagasztaltattál, a porig fogsz megaláztatni..." (Máté 11,21-23.)
II. Mózes 19,19-ben meg van írva: "Igen erős kürtzengés" közepette szól Isten, mikor közli a tízparancsolatot... "És a kürt szava mindinkább erősödött"...
Félelmes az Úr szava - az Atya hívása szelíd.
Nem azért küldi szét angyalait, hogy ijedtséget és rémületet keltsen az amúgy is rettegésre és kishitűségre hajlamos szívekben, hanem hogy ébressze övéit, mert minden gyermeke össze lesz terelve, bárhol legyen is.
Az Úr szava figyelmezteti a pogány lelkületet, melynek látnia kell, hogy tűnik el minden dicsősége a Földről. De a pogányokat egy apostoli lélek is ki tudta vezetni a tévelygésekből, miként Pál is sokakat kivezetett.
Figyelmezteti Jeruzsálemet, akinek vezért adott, prófétákat, bírákat, királyokat, a Messiást, de a farizeusi lelkület még ezután sem tud megtérni maradék nélkül.
Utoljára figyelmezteti Rómát, mert a kereszténységnek mindent adott és mégis álnok szívében.
Figyelmezteti az Úr ennek a századnak botor gyermekét is, akinek a lelkében minden összekeveredve kóvályog, mert pogány is, és a Föld bálványainak áldoz.
A bálványok nem üresek és élettelenek. Mágiájuk van és hatnak.
Mert a Föld a Sátán uralma alatt áll. (Luk. 4,6.)
Kivétel nélkül minden, ami a testnek jólétét, kényelmét, gyönyörűségét szolgálja, a Sátán kincsesházából való, és körmönfont tiszttartói tudják, hová, mikor, mit kell adni, vagy megvonni. Az anyagban rejlő démonikus erők állandóan nyugtalanítják az embert, hogy belőle mind többet és többet mondhasson magáénak, és amit pedig elvesz a Sátán, az állandó hiányérzetet támaszt, és irigységet és gyűlöletet ébreszt azok iránt, akiknek sok van." (1946. III. 7.)
"Látni kell, hogy ezek a tiszttartók mint szedik be újra meg újra a Föld javait (II. Mózes 32,2.) - mint annak idején, mikor Mózes a hegyen tartózkodott, hogy a törvénytáblákat átvegye - s öntik meg minden kornak a maga aranyborjúját, mely körül a mammonnak tisztelgő táncot jár. (A múltban földbirtok, vagyon, rang, ma autó, nyaraló, utazások).
A ma gyermeke pogány is, zsidó is, mert farizeusi intellektusával fölényesen utasítja el a krisztusi alázat útját.
Keresztény is akarna lenni, mert érzi, hogy kellene valami, amiben néha megkapaszkodjék. - Mindent akarna, de kevésre képes!
Ezt a kort a Szent Szellem munkálja.
A pogány lélek anyagimádatát meg fogja győzni!
Izrael népének törvényismeretét is, melyet betartani látszik, de farizeusi lelkületével ujra és ujra kijátssza, meg fogja győzni!
És meggyőzi Rómát, mely külsődleges életével túlságosan elvilágiasodott, és amikor a belső életbe be-betekint, nem tudja, hová tartozik. Maga sem tudja, hol akar hát Krisztus uralkodni, ezen a világon-e, vagy a másikon? Nem tudja teljességgel, hová jön majd el, hol lesz az az ország, amelynek fundamentuma meg van vetve, amelynek határait most mérik fel, s amelynek hatalma megdönthetetlen.
Ezért láthatatlanul már folyik a keresztény egyházak vezetői ellen a tetemrehívás. (Ezékiel 34 és Zakariás 11.) A próféták mindent megjövendöltek a hűtlen pásztorok ellen.
Bár megvannak ott is a szelídebb, igaz hangok, de a kellő időben elnémulnak.
Az egyházaknak olyan buzgalommal kellett volna minden időben előkészíteni a töredelmes szív áldozatát, mint ahogy az ellentét oldalán a véráldozat előkészítése folyik.
Vezetői e helyett világi emberként éltek és élnek, mit sem törődve azzal, hogy velük együtt a kereszténység nem az evangélium szellemében él, pedig ez a szellem képviselhetne annyi erőt a Földön, amely visszatarthatná az örökös véráldozatoktól.
Most már késő!
Akkor kellett volna, amikor még sütött a nap, és ragyogtak a csillagok.
Most már minden egyes léleknek a maga átélései és szenvedései árán kell Istenhez eljutni." (1945. VIII.)
"Két óriási erőnek az összecsapása várható a Földön. Szinte azt lehetne mondani, ennek az előestéjén áll az emberiség.
Átérzi-e teljességgel ezeknek az időknek a fontosságát az ember, amelyben él? Tudja-e, milyen nagy horderejű egy földi élet, amikor szellemi erők összecsapnak, szétválnak, összekeverednek, kiválasztódnak, amelyben a világok alakulnak?" (1948. II. 12.)
"Ezért van az, hogy súlyosabbak ma a harcok a Földön. Nem mintha régen is nem lettek volna azok, de az ember nem élt olyan intenzíven, mint ma.
Lelki élete annyira felfokozódott, hogy szenvedései fájdalmasabbak, vágyai erősebbek, sőt jó igyekezete is. Minden érzékenyebben érinti, soha nem nyugodt, mert érzi, hogy beteljesedőben van valami...
Nyugtalan az ember körül minden, az állat- és növényvilág, az időjárás...
A szellemvilágban zajló mozgás kihat rá... (1939. I. 22.), mert szellemek sokasága rajzik a kozmoszban, elhagyva helyüket, egy ilyen bolygóra érkeznek, hogy itt minden erejüket latbavetve, segítsék véghezvinni azt az átalakulást, melyet a fejlődés örök és megmásíthatatlan törvénye előír a bolygó és a rajta élők számára." (1948. II. 12.)
"De mint ahogy meg van írva, hogy Izrael Egyiptomból való kivonulásával, "sok elegy nép is ment velük." (II. Mózes 12,38.)
Így a földi szférák fluidóceánján is alacsonyrendű gondolat- és eszmekalózok garázdálkodnak, és a maguk eszmevilágának elgondolásaival, vagy éppenséggel alacsony indulatoktól fűtve nyugtalanítják az embert. (1940. 10. 17.)
Egyszóval, az a betegség, amelyben ma mindenki szenved, nem más, mint belső életének nyugtalansága, mert közeledik az idő, amelyről Jézus Krisztus azt mondta: mikor zöldell a fügefa, tudjátok, hogy közel van a nyár." (Máté 24,32.) (1939. I. 22.)
"A megismerésben élő ember azonban nem rettenhet vissza, mert őt ezek az idők nem érték váratlanul. Ő ezeket az időket választotta a testetöltéshez, erőt és akaratot érezvén ahhoz, hogy eljövendő feladatoknak eleget tegyen, hogy ebben a lelket érlelő korszakban munkálkodjék.
Ezért nem eshet soha kétségbe, ha el is homályosodik vállalásának emléke, mert a kishitű lélek rossz hangulatai, sírásai, panaszai, nem viszik előbbre sem önmagát, sem a világot. Az egyedüli helyes magatartás a bátor és nyugodt beleilleszkedés az eseményekbe, és az azokból folyó körülményekbe.
Jézus nem azért könyörgött, hogy az övéit vegye ki Isten e világból, hanem hogy őrizze meg őket a gonosztól. (János 17,15.)
A szellemi vezérlés hasonlóan: a hitnek fáklyájával világítja az utat, és a páli fegyverzettel vértezi védenceit, meggyújtja szívükben a szeretet tüzét, hogy ne álljon ellene a gonosznak gonosszal, (I. Péter 3,9.), hanem az alázat eszközeivel fogjon hozzá a világ átalakításához, elsősorban ki-ki a maga kis világában."
(1940. VI. 9.)
"Ebben a korban nem kis erőkkel öltöttek testek szellemek, mert kivétel nélkül mindenkinek, akár öntudatos, akár csak vegetatív életet él, óriási erőfeszítésébe kerül, hogy ezt az életet átélje, leélje, megélje.
Ha mindazt, ami most a Földön történik, akár értelmével, akár érzéseivel követni tudná, és felfogná, talán egyetlen teremtett lélek sem volna képes elhordozni." (1948. II. 12.)
"Akik nem bírják a hatalmas megrázkódtatásokat és rendkívüli élményeket, azokat úgyis időben szólítja az Úr, és hazatérhetnek, oltalmat keresve Nála.
De mit kezdene itt a Földön az a sok lélek, akikben csak most gyulladt világosság, ha Isten mindazokat hazahívná, akik már az övéi? Ki vezetné azokat haza, ha a megvilágosodott szellemgyermek nem akarna helytállni akkor, amikor mostani otthona a Föld, a maga átalakulási és kibontakozási harcát vívja?
Vegyétek eszetekbe, hogy eltévedt, tudatlan gyermekek akarnak majd hazatalálni, akik nem látják az Útjelzőt a sok könnytől, amit sírni fognak.
Azoknak kell utat mutatni, akik ismerik az örök élet hazahívó szépségeit, azoknak kell azt az igazságot hirdetni, amely az életre visz." (1940. VI. 9.)
"Vagytok néhányan erősek - szól a tanítás - akik nyílt, vagy titkos megbízatást kaptak. Ezeket véghez kell vinni. Nem lehet dolgavégezetlenül megjelenni az Úr előtt.
Egy felülről jövő segítő munka folyik, amely felölel minden fokozatot.
Én kapom az utasításokat apostoli kezekből - mondja szellemi vezetőnk - továbbítom segítőtársaimnak, azok velem együtt nektek, ti a környezetetekbe kerülő embereknek, azok pedig a maguk szűkebb köréne
Akiknek erőit nem köti már le a maguk gyarlóságával vívott küzdelem, akik ugyan szintén küzdenek és harcolnak, de inkább a külső kaotikus erőkkel, amelyek állandóan támadják Isten munkásait, azok mindenkinek továbbítják ezt a segítséget ott, ahová Isten a lépteiket irányítja." (1940. VI. 9.)
"A támadások pedig onnan vannak: amint a Földön terjed a nyugtalanság, és a fejetlenség mind nagyobb méreteket ölt, úgy megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik a szférákban élénken részt vesznek mindabban, ami a Földön történik, és ez nem szolgálja mindig a békét.
A magasabb érdekeket szolgáló szellemeknek egyenként és rajokban nagyfeszültségű rétegeken kell keresztültörni magukat, sűrű, nehéz fluidokat mintegy desztillálni, hogy valamiképpen eljussanak az emberekhez." (1940. X. 17.)
"Azok, akik legtöbbet vétkeznek a szeretet ellen, akik nem akarják megérteni, hogy Istennek hosszútűrése nem abban áll, hogy újból és újból elnézi gyermekeinek tévelygéseit, hanem hogy sokszor megpróbálja, várván azt, hogy amit az első próbánál nem tud felmutatni, majd felmutatja a következőn, azok számára a próbaalkalmak egyszer csak lejárnak, elmúlnak és a gyermek azon veszi észre magát, hogy magára maradt, kiesett a kegyelemből, vagyis elfogyott a lehetőségek sorozata." (1940. VI. 9.)
"Ha nem létezne az az erő, amelyben olyan kevesen hisznek, ha nem létezne Istennek, a Teremtőnek kegyelme, amely minden földre érkezőt elkísér, minél nehezebb körülmények közé jön, annál nagyobb mértékben, ha nem kapná a legelesettebb és a legbűnösebb, sőt az Őt tagadók is, ezt a kegyelmet, amely szinte bepólyálja őket erői melegébe, megsemmisülne teremtett lényük.
Pártütő gyermekei olyan súlyos romboló erőket halmoztak fel Istentől való eltávolodásuk következtében, hogy önmagukkal együtt mindent megsemmisítenének, ha a Gondviselés ezekkel a kegyelmi erőkkel nem ellensúlyozná azokat.
Bármint van is, Isten mindenütt és mindenben jelen van. Nélküle nem történhet semmi, Ő egy titkos bázis, mindent egyensúlyban tart, mert csak az semmisülhet meg, amire nincs szükség. (1948. II. 12.) Nyilvánvaló, hogy kegyelem nélkül egyetlen emberi kar sem volna képes munkára lendülni, állandóan maga előtt látva a rombolás lehetőségét.
A Földnek egyik tábora szinte tendenciózusan állandóan a rombolás felé tart, viszont látni kell, hogy a másik oldalon hihetetlen erőfeszítéseket tesznek, hogy megtartsák a meglévőt, felépítsék, ami rombadőlt. S az ember, aki nem lát a dolgok mélyére, nem ismeri az elindulást, nem sejti az irányt és a célt, nem tudja mire vélni ezt a kétféle törekvést: a megsemmisülés felé való törekvést és a megtartani akarást.
Közönséges emberi ésszel, amelyik nem lát, csak a bölcsőtől a koporsóig, nem lehet megérteni az erőknek ezt a nagy feszültségét." (1948. II. 12.)
Ennek a feszültségnek egy irtózatos kivetülése a háború.
A Föld térségei felett piheg, liheg, lüktet az a hatalmas szellemiség, amely magába foglalja a Föld felszínén élő összes lény kisugárzásait, minden pozitív és negatív erőivel. Kicsit és nagyot, jót és rosszat, erőt és gyengeséget. Magában hordozza az igazságot és hamisságot, szépet és csúnyát, vonzót és visszataszítót. Együtt él itt hit és kétely, a jámborság és káromlás. A nappal világossága és az éjszaka sötétsége. A szeretet fokozatait a gyűlölet hangjaival intonálják. A fent és lent, a közönséges és magasztos ezer- és ezerféle színe, hangja, kavargása adja meg az egységes benyomást erről a szellemiségről, amely felocsúdva kitaszítottságának kábulatából még alig ébredt tudatára bűneinek, s máris megszámlálhatatlan kataklizmát élt át, különféle formába ágyazva magát, hogy megtapasztalja a világ életének minden lehetőségét.
A két elem egy közös tartályban, szembekerülve egymással, hol élteti, hol pusztítja egymást, de a közös eredet mindenképpen kiegyenlítésre szorítja mindkettőt. Ennek a kényszernek a hatása alatt kolosszális összecsapások jönnek létre, amelyek a különböző korok örökös áldozatait követelik.
A fejlődésre való állandó ösztönzés a Föld szellemiségének legbelsőbb magvából indul ki. Az előbbre jutás, a haladás pedig mindig csak áldozatok árán lehetséges.
Ez a Föld beláthatatlan idő óta állandóan véráldozatot mutat be, és ezért utálatossá vált Isten előtt.
A legutolsó háború összecsapásai olyan vérfolyam előtt nyitották meg a zsilipeket, hogy az áradat a legféktelenebb szenvedélyeket is megállította egy-egy pillanatra, és döbbenten kérdezte az ember, hol van az Isten, aki ezt nézheti?
Isten még soha ilyen távol nem volt az embertől!
A vérnek kellemetlen bűze és gőze némaságra kárhoztatta mindazt, ami isteni." (1944. VIII.)
Az ember a leghamarabb azt a kérdést teszi fel, hol van hát Isten, aki mindezt elnézi?
Dávidnak, az Isten hárfásának, - aki az 51. Zsoltárban hatalmasan kiált fel: "Szabadíts meg engem a vérontástól, óh Isten!" - hányszor tették fel a kérdést csúfolódva, kihívóan, éhségben, üldöztetésben, amikor ellenség háborgatta őket:
Hol van a te Istened?
Könnyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, - sír a 42. Zsoltárban - mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem... és hullámod összecsap fölöttem.
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
...Bízzál Istenben, mert még hálát adok néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. (42. Zsoltár 4,7-8, 11-12.)
A hívő embernek Dávid rendíthetetlenségéig és bizalmáig kell érdeklődnie és megszilárdulnia.
Mert "az Úrnak törvénye tökéletes,
az Úrnak bizonyságtétele biztos,
az Úrnak rendelései helyesek,
az Úrnak parancsolata világos,
az Úrnak félelme tiszta,
az Úrnak ítéletei változhatatlanok." (19. Zsoltár)
"A hitetlen világ számára a hívő emberben kell megmutatkoznia Istennek. Mert a hívő embernek nap-nap után megmutatja magát az ő hatalmasságában, az Ő igazságában. Megmutatja magát határtalan szeretetében, mert megnyitja a szemeket olyan dolgok látására, amelyeket az emberek nem látnak meg, megnyitja a szíveket olyan örömök számára, melyeket átlagember soha meg nem ízlelt. Aki hitben él, az tudja, hogy mire jók a szenvedések, és hogyan kell azokat elviselni. Azzal a magatartással, amivel megállja a helyét, bárhova rendeli az élet, azzal mutatja meg, hol van az Isten.
Isten itt van az ember közelében, az emberben. Megerősíti, amikor tántorog, sugalmaz, amikor bizonyságot kell tenni róla. Akit hiszünk, akiben bízunk. Hisszük, hogy öröktől fogva vagyunk, hogy mostani szenvedéseinket magunknak készítettük elő, és jelen életünkkel jövendő boldogságunkat is előkészítjük.
Remélünk minden szépet és jót, amit a lélek a maga ünnepnapjain elképzel magának.
"Mert az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, amelyek által isteni természet részeseivé lehetünk." (II. Péter 1,3-4.)
Ennek az isteni természetnek az erejével keressük az igazságot, szeretjük embertestvéreinket, igyekszünk békességre, válunk megértővé. Ennek az isteni természetnek részesei el nem lankadnak a jóért való küzdelemben, és ezzel a magatartással készítik elő az Ő útját, aki eljövendő a felhők között, hogy igazságot tegyen és elválassza a juhokat a kecskéktől. (Máté 25,32-33.)
Tehát Isten gyermeke hitével és szeretetével maga kell hogy válasz legyen a világ számára, amikor azt kérdezik, hol van hát, és hol késik az Isten, aki mindezt nézheti?" (1939. XII. 10.)
E szellemben most már kiálthassa a Föld szellemisége Dávid királlyal: "Szabadíts meg engemet a vérontástól, Istenem, üdvösségnek Istene". (51. Zsoltár)
"Legelőször azoknak kell kiáltani, akik a lélek töredelmét már átélték, hogy a sötétség fiai is hallják. Hogy hallják a keményszívűek és a tudatlanok, hogy ők is belekapcsolódjanak a kiáltásba: A vértől szabadíts meg engem Istenem, "mert Te nem gyönyörködöl már ezekben az áldozatokban, amiket adok Neked. Előtted kedves áldozat a töredelmes szív, ezeket Uram sohasem utálod meg."
(51. Zsoltár 18-19.)
"Voltak a Földön az állandó élet- és véráldozat mellett engesztelő erők is.
Kezdődött Ábel áldozatával. Noé, Ábrahám, Izrael és Dávid hite és engedelmessége, a pogányok között pedig a harmónia és a szépség hordozói voltak azok, akik a középkor szentjeivel és a legújabb kor ismeretlenségében élő küldötteivel képviselték a mennyei színeket.
Mindenekfölött Krisztus tiszta vére hullásának megértése kellene, hogy meglágyítsa a szíveket, hogy az emberiség befogadja az evangéliumot."
(1944. VIII.)
"Mert a testnek élete a vérben van, a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést" (III. Mózes 17,11.) - tanítja Mózes, és a vér misztériuma végig jelen van az Ószövetségben.
"És csaknem mindent vérrel tisztítanak meg a Törvény szerint és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat - mondja a zsidókhoz írt levél - ezért szükséges, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg." (Zsid. 9,22-23.) (:a jobb megértéshez ajánlatos a teljes 9. rész értelmezése. - KF.)
"Ezért hát "a vér nem közömbös folyadék, még a víz sem, de a vér egyáltalán nem az." (1942. V. 3.)
"Mintha átokkal sújtott volna az a föld, mely sok vért iszik, pedig nem az. Áldott rögök azok, ahová könny, vér és verejték hull. Abból olyan isteni vegetáció sarjad, hogy az embernek ámulnia kell felette." (1942. XII. 25.)
"Óh, ne panaszkodjatok és ne háborogjatok, hanem szánjátok e Földnek lelkét, és segítsétek, hogy végre meglássa az áldozathozatal igazi útját. Mert nem a kegyetlenkedés vágya indítja vérontásra, hanem a felszabadulás és megtisztulás vágya, csak kegyetlen módon hajtja azt végre.
Ez a kegyetlen mód újra és újra megkeményíti és a kemény szívnek nincs töredelme". (1944. VIII.)
"Ennek a jelentőségére, hogy nem a kegyetlenkedés, hanem a felszabadulás, kiegyenlítődés és megtisztulás vágya indítja meg a vérontást, még soha, sehol nem mutattak rá.
Ezért a katona megdicsőült örök szimbólum. A lépésről lépésre előrenyomuló, küzdő, harcoló, vérző, halálfélelemben vergődő, majd halált megvető, honvágytól meggyötört, csak kötelességét végző, majd dicsőséget hajszoló bátor hős ő, és életéért remegő - kedveseit, hazája földjét még egyszer látni akaró - könnyező gyermek...
Miközben a háború távoli, vigasztalan tájakra, ismeretlen célok felé sodort férjet, apát, fiút, testvért, a közben asszonyok ezrei sírnak és imádkoznak, és ijedten fúrják tekintetüket az idegen földbe, amely elnyeli azokat. A föld nem nyílik meg, és nem mutatja meg őket, akik közben elmentek az örökkévalóságba.
Akkor becsukódik a szem, és befelé fordul, hogy meglássa Istent s az Ő erejével irgalmas érzéseket küld a pusztulás földjére, hogy azzal árassza el a küzdő katonát." (1942. IX. 27.)
"Élet és halál! A halál az életet elaltatja, de az élet a halált megsemmisíti!
Ezért minden háború kisülései után meg kell újulni az életnek.
Krisztusnak csillagpalástja szétterítve lebeg a Föld felett, és beborítja az övéit, hogy biztonságban érezvén magukat, megkezdjék és elvégezzék azt, aminek Isten akarata szerint végbe kell menni." (1945. III. 15.)
"Egy szép és benneteket kielégítő jövő kialakulásához sok munka, kitartás, hit kell, annak ellenére sok csalódás, vergődés, végül lemondás mindenről, hogy mindent elnyerjen." (1958. II. 6.)
"A hitben élő embernek tudnia kell, hogy a dolgok természete határozza meg azok megoldását. Csak amikor a várakozás és vágyakozás feszültsége magasra hág, hiszi egészen közelfekvőnek a jövőt." (1957. XI. 7.)
"A Föld térségeiben nagy eszmék vibrálnak, és mindegyik mozgósítja a maga katonáit. Ezek egymás érdekszféráit érintve ütközéseket hoznak létre, és nem engedik megnyugodni a fáradt emberiséget."
(:Világátalakító folyamatok észlelése és megértése csak azok lezajlása végén lehetséges. KF.:)
"A szellemvilág tudatos és állhatatos, elképesztően meggyorsult betakarító munkájával párhuzamosan dolgozik az anyagvilág embere.
Ha látjátok a fizikai világban a szinte tébolyult munkairamot, akkor tudjátok meg, hogy a szellemvilágban ugyancsak felfokozott az iram, sőt nem ugyancsak, hanem elsősorban ott érvényes ez, hiszen ő diktálja ezt az iramot. De nem úgy, ahogy az a fizikai világban nyilvánul meg, hanem ott egy tervszerű, fokozott, pihenést nem engedő, folyamatosan lüktető, előrelendülő munka folyik.
Az ember nem érti, miért nem lehet megállni, miért hajszolja önmagát és mindenki mást." (1948. IX. 2.)
"Nem tehet másként, csak azt érzi, hogy hamar-hamar helyre kell állítani mindent, behozni hosszú századok mulasztásait.
A szellem fejlődésével a civilizáció produktumai is magasabbrendűek lesznek, és az emberek életét szolgáló és megszépítő eszközök tömege vár megvalósításra, ami még formát sem öltött. Az ember rohan, mintha érezné, nem sok idő múlva számon kéri valaki mindazt, amit életre kellett volna hozni idáig, a szellem fejlődése nagy esztendejének bezárásáig." (1948. IX. 2.)
"Mert közel az idő, amikor el kell ülni az eszmék áramlásának...
Abban az ifjúságban, akik az első világháború kitörése előtt éltek testben, nagyon sokan voltak, akik egyetemes életlátással bírtak már. Ez nem nyilvánult meg egy kifejezett világszemléletben, de amint egy író vagy költő egyetemes eszméket pendített meg, mohón figyelt az ifjúság. Boldog volt, ha egy-egy tanítója ilyen hangon szólt hozzá.
Benne volt az idők méhében egy eszmeáramlat, melynek hullámverései elhatoltak kelettől nyugatig, s amely miatt vajúdik a Föld. Megnyirbálva, korcsosultan került felszínre, mégis végigviharzik a lelkeken, mert a fejlődésnek ezen a fokozatán millió és millió szellem jött a Földre, hogy kutasson, munkálkodjon az egyetemes testvériség létrejöttén - vagy még nagyobb számban olyanokon, akik vágy alakjában hordozták ezt.
Ez az eszme ugyan teret foglalt már nyugaton, és mégis, amikor keletről jött, sokan megborzadtak tőle. Ezért fokozatosan el kell ülni az eszmék áramlásának, a népek és fajok harcának, és a nemzetek versengésének meg kell szűnnie.
A régi korszak lezárásával és egy új korszakba való belépéssel ki kell alakulnia egy általános és egyetemes fokozati képnek, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen annak a kornak jegye, amelyben megkezdi működését.
Aki lát, az tudja, hogy a század nagy feladataiból mi az, amit meg kell oldani.
Két hatalmas ellenfél áll egymással szemben. Ezeknek a küzdelme állandóan folyik a Földön és a szférákban egyaránt.
Az egyik ellenfél kezében lévő szerszám és eszköz fegyverré lesz és ezzel kényszeríteni fogja a vele szemben álló ellenfelét, hogy a kezében lévő fegyver eszközzé legyen. Ahogy Ézsaiás próféta mondja: "Csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul." (Ézsaiás 2,4.)
Ha a két ellenfél nem tudná ezt a feladatot elvégezni, mint ahogy nem is tudja, mert messze van még az őszinte akarástól, (1946. V. 30.) - ezért a megoldás, mint érett gyümölcs lóg a fáján. Ezt az érett gyümölcsöt tartja szemmel a két ellenfél. Alig-alig tudják türtőztetni magukat. Kezüket ki- kinyújtják feléje, de ott van az ember számító és mérlegelő akarata, és mindig visszatorpan, hol az egyik, hol a másik.
Közben pedig tőlük függetlenül működnek a kozmikus erők és egyszer csak - lehet, hogy a szemük láttára - leesik az érett gyümölcs, nem tudván már magát tovább tartani az ágán. (1957. X. 3.)
...Akkor jön Krisztus és megtisztítja a templomot, mert ennek a századnak kalmár lelkét fel kell számolni, csak úgy indulhat meg az evangélium éltető vizének folyama.
Ezért a 2000. év beteltével ennek a forrásnak hatalmasan kell buzogni!" (1946. V. 30.)
"Ami ma történik a világban, az nagyjából a lelki erők megtisztításáért folyik. Természetesen a bukott ember, illetve szellem módszereivel. E kornak boldogtalan gyermeke semmiféle békét, megnyugvást, boldogságot nem ízlel, mert szellemi megnyilvánulásai értelmi és akarati fokon is alacsonyrendűek, és a fel nem ismert jó miatt rontanak és rombolnak.
A lélek megpróbáltatásai az ember idegéletében nyilvánulnak meg. Legjobban a hétköznapi élet hajszájában figyelhetők meg a jellegzetes, lelki erőket gyúró, sorvasztó küzdelmek a jóért.
Tulajdonképpen a mai ember csak látszólag anyagimádó. Inkább csak azokat az örömöket akarja élvezni, amiket az anyagi produktumok nyújtanak. Evés, ivás, szerelmi élet, öltözködés, lakás, szórakozás, minden merőben más, mint a régebbi korok emberéé.
A mai ember sietve, kapkodva eszik, iszik, dolgozik, nem élvezi otthonát, nem örül a munkahelyének. Könnyen felad valamit és szerez másvalamit helyette, Szórakozásait is kapkodva szedi össze, ahogy adódnak, nem válogatva és átgondolva.
Mindent akar, sokat meg is kap, vannak pillanatnyi kielégülései, de semmi boldogsága nincs!
Majd amikor idegélete kuszáltan és kimerülten a reménytelenség és hiábavalóság állapotába kerül, akkor terelődik magasabb tudnivalókra a figyelme, és lassan felismeri a szellem szükségleteit. Amikor azoknak a kielégítésére fordítja majd figyelmét, idejét és erőit, akkor kezdődnek a szellemi korszak nagy küzdelmei és megpróbáltatásai, amelyek nem lesznek könnyűek.
Mint ahogy az ember evolúciójának első, testi szakaszában, a túltápláltság idején kolera, pestis, himlő és a higiénia hiánya okozta betegségek nyomorgatták az emberiséget, korunkban a túlfeszített idegélet folytán rák, belső fekélyek, szívbénulások lépnek fel tömegével, az elkövetkező kor első felében pedig az értelmi funkció szerve és központja, az agy megbetegedései lesznek napirenden - mindaddig és mindazoknál, amíg és akik fel nem ismerik, hogy nem lehet megállni, az idők mindenkit sürgetnek, meg kell kezdődni a szellem uralmának.
De amíg az érzékenyebbek először a test korszakában, majd a lélek korszakában legelsősorban voltak kiszolgáltatva a rendellenességeknek - és csak azok mentesültek ettől, akik megelőzve korukat, egyénileg beléptek már a szellem korszakába - addig a szellem uralmának korában ők lesznek az egészségesek és az örömteljesek." (1958. V. 8.)
"Most még csak ízelítőnek kapja az örökkévaló dolgok feletti öröm érzését, amikor a kegyelem néha fellebbenti a fátylat a vágyakozó szem előtt, hogy bepillanthasson a mennyek kapuján, mely mögött az igazság, békesség és szeretet honol, boldogítóan árasztva alá fényét melegét és világosságát." (1940. III.)
"Mint ahogy nem lehet elállítani a szelek járását, úgy nem lehet megkötözni a szellemi erők áramlását, csak egy ideig.
Az anyagelvű lét olyanná formálta az embert, amilyenre nem gondolt, amikor kialakította magának azt a világot, amelyben élnie kell.
A nehéz, merev, érdes, szálkás, sarkos, a kéznek nem kellemes tapintású anyaggal való foglalkozás szinte meggátolja abban, hogy puhán, jólesően elengedje magát néha.
A dübörgő, zakatoló, pufogó, sípoló, rikoltozó hangok állandóan sértik az ember lágy, halk hangok harmóniájára vágyó hallását.
A szeme is csak nyitva van, de nem azért, hogy felvegye a színek, formák, vonalak összhangját, hanem azért, hogy kikerülhesse az állandóan eléje kerülő akadályokat.
Az ízlelés ugyan érzi az ételek ilyen vagy olyan ízét, de nem élvezheti már jóformán soha az ízes beszéd zamatát, sem egy jóízű kacajt.
A szaglásnak, mint érzékszervnek már semmi igénye sincs. Örül, ha egy kis tiszta levegőt szállíthat a belső szerveknek.
A végtagoknak sincs jobb dolguk. Hiába kövezik ki simára az utakat, az emberek fáradtan vonszolják magukat. Akiket luxus járművek szállítanak ide-oda, azok sem tudják hova rakni sajgó lábaikat. A rugalmasság már csak néhány sportbajnok, meg néhány egészséges ifjú ember sajátossága lesz.
Az agy hovatovább csak mechanikus gondolatokat termel, amelyek a legtöbb munkakörben tipikusan ismétlődnek.
Az anyag salakjától át- meg átitatott Földön ólmosan tapadnak a szellemi ember szárnyai, és nem tud csak rövid időre föléemelkedni annak a sűrű, sötét erőhalmaznak, amit rajta kívül álló erőknek kell megtisztítani!
Amikor az idő elérkezik, a Szentszellem lehelete tisztítja meg a Föld légkörét, mert olyan még nem volt, hogy a szellemi erőknek kellett volna megfutamodni." (1957. VII. 4.)
"Most még nap-nap után súlyosabb lesz az élet, mert az ember a maga időszámításával méri a történéseket, s el nem tudja képzelni, mikor múlnak el azok a napok, amelyekre azt mondja, nem szeretem őket.
Nincs már messze Krisztusnak ama nagy napja, - hangzik újból és újból a szellemi tanítás. Kimondhatatlan fény és világosság közeledik a sötétségbe borult Föld felé. Ezt a fényt és világosságot úgy képzeljük el, mint ellenállhatatlan erőt, ami elindult azokból a szférákból, ahol döntöttek már a Föld népeinek sorsáról. Ez azóta állandóan nyomul előre és a sötétséget olyan mértékben sűríti és szorítja a Föld felülete felé, hogy ezek a sötét erők szinte kibírhatatlanul szorulnak és feszülnek egy mindinkább vékonyodó rétegbe, amely körülveszi a Földet, és annyira szorítja mindazt, ami él, hogy a megfulladás érzését kelti. A feltartóztathatatlan erővel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát. A sötétség őrült káoszban kavarog, mind szűkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén tovább terjedni, mint a tűz lángja, melyet felülről oltanak, miközben az körülnyaldossa a Földgolyót. Amikor a mozgási lehetőség már oly kicsi lesz, hogy nem lesz hová terjednie, tehetetlen haragjában a Föld mélyébe fúródik és ott más, sötét erőkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat idéz majd elő.
Amikor így kiélte romboló kedvét, Krisztus áldott világossága egyszerre beragyogja a Föld teljes felületét, mint ahogy nagy pusztító viharok után csak itt-ott hallatszik még egy-két távoli mennydörgés, vagy felcikázik a láthatár szélén egy-egy villám, úgy fog majd felmorajlani innen-onnan egy-egy panaszos, dohogó szava a Földnek, amely gyermekei bűnei következtében kénytelen volt szakadatlanul vért inni, és emberi testek millióival táplálkozni.
Akkor majd meglátjátok, hogy képes lesz a Föld - amely alázatosan hordozta a teremtés koronáját, a büszke, gőgös embert és mi mindent volt kénytelen elnyelni és ölében átalakítani - ismét csendesen és engedelmesen megteremni az ember kenyerét.
"Meglátogatja az Úr Tíruszt... (a pogány várost), annak nyeresége és keresete az Úr szent tulajdona lesz, nem halmozzák fel és nem tartogatják, hanem azoké lesz, akik az Úr színe előtt laknak, hogy jóllakhassanak és szép ruhába öltözködjenek." (Ézsaiás 23,17-18.)
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Nem bennetek sötétült el a Krisztus által meggyújtott fény.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Krisztus nem távolodik el tőletek, hanem mind közelebb és közelebb jön hozzátok.
Szeretteim! Ne higgyetek a kísértőnek! Erőitek nem hagynak el benneteket, hanem mint Krisztus erődítményei, állandóan ostromnak vagytok kitéve és alávetve. Krisztus kicsiny serege nem érezheti jól magát ebben a sűrű sötétségben, mert az mint abroncs szorítja fejét, szívét és egész idegszféráját.
A biztonságos életérzés ne hagyjon el benneteket egy pillanatra sem, mert "hajatok szálai is meg vannak számlálva." (Lukács 12,7.)
Gondoljatok a tanításra: "Aki mindvégig hű marad, az győz." (Máté 24,13.) "Akik közel vannak hozzám, azokban kell megszenteltetnem." (III.Mózes 10,3.)
Vigyázzatok! A kísértőnek soha nem volt annyi alkalma, mint most.
A győzelem biztos tudatában hirdetem néktek, vezérünknek, az Úr Jézus Krisztusnak napját." (1943. II. 7.)
Egyszer megint nagyon közelinek tetszett az idő, a nap, amelynek érkezéséről csak az Atya tud. (Márk 13,32-33.) Az örökkévalóság léptéke olyan, hogy a fejlődési folyamat fázisai egymásba nyúlnak, vissza és előre, évtizedekre, évszázadokra, hiszen a teremtés hat napja vagy a nagyhét történései kozmikus léptéküek. (:"Az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő és ezer esztendő mint egy nap." 2Péter 3,8. - KF.:)
"Hatalmas egyéniségek lépegetnek már gyermekcipőben a Földön. Olyanok, akiknek muzsikáját, színeit, vonalait, ritmusát századok sem értették meg. Itt vannak ők, és itt vannak barátaik, akik érthetővé teszik a szeretetet és békét szomjazó lélek előtt Istennek dicsőségét. (1941. X. 5.)
Új színt és fényt kap majd a művészet, és a tudomány más tartalmat."
(1945. X. 15.)
"Addig legyetek vigasztalói egymásnak, örvendezzetek egymásnak, mert hovatovább nem marad más örömötök a Földön, mint egy-egy nyíló virág, egy-egy csendes óra az elmélyülés számára, amikor megindul a lélek. Egy pillanatnyi kapcsolódás az Atyával, amikor megvilágosodik a szellem és megért olyasmit, ami eddig homályban volt. Találkozás azokkal, akikkel egy úton jár, azoknak az élményei fölött érzett öröm és megelégedés. A testvériség és összetartozandóság örömérzésén felül pedig az egymásért való felelősség." (1940. III.)
"Azoknak, akiknek közös teret adott az Úr, az együtt haladóknak, akik egyforma lehetőséget kaptak, azoknak mind jobban kell érezni, hogy amit az egyik tesz, azért a másik is felelős. És ha az egyik olyasmit cselekszik, amelyről a másik úgy érzi, hogy azért nem vállalhat felelősséget, akkor szomorú és nyugtalan lesz, mintha csak ő maga tett volna olyasmit, amely ellenkezik törekvéseivel és tudásával.
Ha pedig a szellemi társak közül valaki sorozatosan tesz olyasmit, amivel a többi nem vállalhat közösséget, akkor annak le kell hullani a láncról.
Feladataitokat pedig úgy végezzétek, mint akik nagy és szent titkok tudói."
(1940. III.)
"Álljatok ellen, ha a világ szennyes áradatával szembekerültök. Ne szédüljetek el, ha elhömpölyög mellettetek zavaros vizével. És ha át kell kelnetek rajta, ne feledkezzetek bele a nézésébe, hanem fordítsátok szemeteket az ég felé, mielőtt arra a keskeny pallóra léptek, amely átvezet a veszélyes örvényeken, hogy meglássátok Isten útmutatását, aki az övéinek ilyenkor is kijelöli a helyét és az útját, ahol állniuk és járniuk kell." (1945. III. 15.)
"Ti már megéltétek ebben az életben azt az állapotot, amikor úgy éreztétek, nem bírtok semmivel, és kértetek és kaptatok, kerestetek és találtatok, zörgettetek és a titkok ajtajai nyíltak meg számotokra. Zörgettetek azon az ajtón, amely mögött a ti titkos belső világotok van. Betekinthettetek oda, mert az ajtó megnyílott, és megtaláltátok önmagatokat. Az önmagára talált ember pedig már nem a saját magáé." (1948. II. 12.) ("Nem a magatokéi vagytok" I.Korint. 6,19.)
"Kérők voltatok és keresők, és zörgetők, és azok legyetek mindvégig. Mikor a magatok számára megkaptátok, amit kértetek, akkor kérjétek, keressétek és megkapjátok mindazokat a lehetőségeket, amikkel segítségére lehettek sokaknak, akik még nem képesek egyetlen kérő szóra sem, akiknek karját lendületbe kell hozni, hogy zörgessenek azon az ajtón, amely mögött megtalálhatják önmagukat.
Kérni kell a szívek Urát, adjon erőt, mellyel képesek lesztek körülnézni és meglátni, mi hiányzik azoknak, akiket az élet sodra felétek hajt. Ti zörgessetek náluk, hogy megnyíljon embertársaitok, testvéreitek belső világa, s betekintve lássátok, hogy minden lélekajtó mögött ugyanaz az Istenből kipattant szikra lakik, mint bennetek.
Kérni kell a helyes beszéd készségét, hogy amikor egy könyörgő tekintettel azt kérdezik tőletek: tudni szeretnék, hogy ők kik és honnan jöttek, akkor meg tudjatok felelni, meg tudjatok tárulni, és a másiknak parázsló szikrája felgyúljon a ti lelketek melegén és világosságán. (1948. II. 12.) ...Ha majd megint hinni és szeretni akarnak az emberek, akkor készen kell lenni és megosztani, amit Isten adott.
Akik ma megalázzák az embert a kenyere miatt, azok fognak megalázkodni és lelki éhségükre krisztusi igét kérni. De amíg ők megtagadhatják tőletek azt, amire ma szükségetek volna, ti ezt nem tehetitek meg azokkal a javakkal, amiket onnan felülről nyertetek." (1945. III. 15.)
Sorsdöntően fontos lenne, hogy ebben a testetöltésben minél több ember ébredjen isteni eredetére. Arra, hogy van teremtője, aki számontartja, sőt számonkéri életét. Ráébredne arra, hogy igazi hazája nem itt a Földön van. S arra is, honnan jött és hová kell neki megtérni.
+ + +
És mégis! Az ő hazája ez a Föld, mert miként az örök ember bukott életének minden alacsonyságával és rossz erőivel telítette lakhelyét, úgy kell az örök embernek megszabadítania e Földet ezektől az erőktől, hogy kibontakozhassék megkötözöttségéből. Minél többen lesznek, akiknek felelősségtudata felébred, annál több, gyorsabb, erőteljesebb szellemi eredményt mutathat fel a Föld. Ennek a fáradhatatlan munkásaivá kell lennetek. (1948. II. 12.)
Minden egyéb most már csak hiú törekvés és önáltatás." (1948. IX. 2.)
"Keressetek, kutassatok önmagatokban, másokban, hozzatok felszínre mindennemű értéket és telitődjetek velük, hogy erőitek összpontosítva legyenek arra az időre, amikor azokra szükségetek lesz, nehogy alacsony indulatok és elképzelések elsodorjanak benneteket, ha csak egy-egy pillanatra is. Legyetek résen a bennetek támadó ellentétes erőkkel szemben. Amíg emberek vagytok, nem csak kívülről jönnek, belülről is támadnak." (1957. IV. 18.)
"De hogy akarjátok átélni egy új világ születését, ha nem gondoskodtok óvóhelyről arra az időre, míg az Úr eljön, kilép az Ő lakóhelyéről s ítéletet tart a Földön. Nem elég meghúzni magatokat legjobb tudásotok szerint megépített betonfalaitok közt. Ki nem zárhatjátok a kinti történéseket, még azokat sem, amelyek testi épségeteket veszélyeztetik, sem azokat, amik lelkileg rendítenek meg, és idéznek elő olyan állapotot, amiket az ember részleteiben átélt ugyan, de mihamar elfelejtett, és amihez mindig jön valami, amit eddig még nem élt át. Mert miközben tudósok, mindennemű művészek, ember- és békebarátok, azonkívül az Isten nevében működő, lelki és szellemi életet tápláló küldöttek azon fáradoznak, hogy minél többb erő álljon a Földön rendelkezésre egy új, szebb és jobb világ ki- és felépítéséhez, szellemben és anyagban, addig fáradhatatlanul jön-megy, súg-búg az ellentét szelleme, beborítja a hamisság fátylával a szolgálatára álló és rendelt ember- és szellemcsoportokat, hogy ne lássanak, ne halljanak, ne értsenek, és valamiképpen meg ne térjenek. Lázasan kutatnak a mindenség titkaiban, hogy céljaik elérésében ne hátráltassa őket semmiféle ismeretlen, titokzatos erő. Elárasztják megfigyelőikkel, kémeikkel a másik tábort, elorozzák azoknak eredményeit, hogy a kellő időben bámulatba ejtsék a Föld anyagimádó lakóit, hogy milyen erők birtokában vannak. És a hatalom kéjének őrületében várják a tömegek hódolatát és csodálatát.
A nagy megrendülések idejére mondja a próféta azt, hogy menj be a te kamrádba, zárd be ajtóidat, mert számon kéri az Úr a kiontott vért és a Föld nem tudja már eltakarni halottait. (Ézsaiás 26,20-21.) Minél jobban ki van építve belső világotok, minél több szellemi tartalékot gyűjtöttetek, minél több szellemi világossággal rendelkeztek, annál biztonságosabb helyen vagytok. Amilyen könnyen kapcsolódtok ki e világból, olyan hamar és annyival biztonságosabban tudjátok becsukni magatok mögött ajtóitokat, és annál kevesebb félelemérzés lopakodik falaitok közé. Minél több szellemi táplálékkal éltetek, annál tovább tart készletetek, és úgy fogjátok érezni, hogy csak pillanatokig tartott minden, mert a szellem életében nincs idő. Tehát óriási jelentőségű dolgok játszódhatnak le körülöttetek, átalakulhat a világ, - a szellem embere úgy kerülhet ki az események forgatagából, mint aki nem tudja, mennyi idő telt el, míg mindezek meglettek.
Ezenfelül még egy kiváltképpen való út volna lehetséges:
Ha legalább minden harmadik szónak igaz tartalma volna, melyet ebben a világban békéről, barátságról, igazságról kiejtenek, akkor túlsúlyba jutva kapcsolódna a szférákban mindig készenlétben álló tiszta mentőerőkkel, világra szóló nagy események színhelyévé tehetnék a Földet, ember által meg nem álmodott fokozatra emelvén azt.
Egyszeriben felébredne mindenki abból a lidércnyomásos kábulatból, amiben most él.
Volt már erre példa a csillagvilágok életében. Ez egy olyan világünnep a mindenségben, amit emberi fantáziával nem lehet elképzelni. Amikor egy égitest egyszerre kigyúl, ezer- és százezerszeres fénnyel világít, amely eddig csak kis pont volt a testvérei között. A nagy mindenséget fényvillanások szelik át, tiszta zengés, angyali karok ujjongó himnusza és örömittas üzenetek cikázzák át az étert.
Óh, micsoda világünnep!
Ti, Földnek lakói, könnyítsétek meg ennek a szegény vajúdó Földnek szülőfájdalmait azzal, hogy önmagatokat súlytalanítsátok, mintha semmi sem örvénylene körülöttetek. (1957. IV. 18.)
És szellemi világosságtok legmagasabb régióiból, a hegy ormán álló templom tornyából nézzétek az eseményeket és e világ dolgait. (1958. IX.)
Legbelső szobátokat majd akkor nyissátok ki, amikor Ő jön, mert:
Önmagában a leghatalmasabb és az Atyában a legerősebb Fiú, naggyá akar lenni az emberben. (1942. XII. 25.)
1978. V. 14. Pünkösd.
Zábojiné Kuklis Magda
|
